Diákhang

A Fidesz még mindig nem érti a fiatalokat

A Fidesz még mindig nem érti a fiatalokat

Az NMHH, vagyis a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság eddigi működése röviden összefoglalható volt abban, hogy megkapja, szemügyre veszi, majd ezzel a lendülettel el is utasítja azokat a panaszokat, amelyek a Fidesz médiával való visszaéléseivel kapcsolatosak. Most azonban elindították a Gyerek a neten nevű oldalt, sőt, egyúttal azt is gondolták, hogy értenek a fiatalok nyelvén. Mindenki tévedhet.

Ismerős lehet sokak számára az a hatvan feletti, diszkóba járó, örök fiatal agglegény prototípusa, aki a rendszerváltáskor lejárt szövegeivel próbálja lenyűgözni a saját lányánál is fiatalabb csajokat. Hasonló érzés végigböngészni az NMHH által gründolt honlap szlengszótárát is, ami papíron abban nyújt segítséget, hogy a generációs szakadékok által két különböző világot élő szülők megértsék, tulajdonképpen hogyan is értik meg egymást a saját gyerekeik.

Le kell szögezni, hogy az ötlet egyáltalán nem rossz, egy előremutató, progresszív politika alapja, hogy próbálja egymáshoz közelebb hozni és jobban megismertetni azokat a generációkat, amelyek a gyorsuló technológiai fejlődés és a szélsőségesen különböző érdeklődési körök által nem csak elengedték egymás kezét, de kis túlzással alig ismerik a másikat.

Valós probléma, amire az NMHH reflektálni próbált, de annyira mégsem. A gyerek a neten oldalát nézve egyből világossá válik, hogy a szándékot semmiféle kutatás vagy tudás nem követte, ami a Z-generáció ismeretét illeti. Bár magukra, mint a fiatalok digitális szokásainak megértését segítő gyűjteményként hivatkoznak, az általuk készített szlengszótár ostobaságára nem is igazán vannak kifejező szavak.

plakat.jpg

Igazán káros ismeretterjesztőként, esetleg szakértőként felszólalni olyan esetekben, amikor ez az ismeretterjesztés a teljes dilettantizmust jelenti. Tartalmat adni az ilyen projekteknek elsősorban megfelelő ismeretekkel lehet, hétköznapi példákkal, nem pedig teljesen elrugaszkodott, a hús-vér fiatalok beszédstílusát távolról sem tükröző módon ráijeszteni az éppen eléggé betojt szülőkre. (Gondolom, hogy be vannak tojva, ha rákerestek az NMHH oldalára).

Elég csak a fenti képet megnézni és máris látszik, hogy mennyire nem értik a készítők, hogy az a bizonyos generation gap nem elsődlegesen a szlengek használatától és alig ismert rövidítésektől következtek be, A gyerek a neten egy olyan látszatprojekt, ami nyilvánvalóan nem tud a fennálló probléma gyökeréig eljutni, mert magát a problémát sem érti.

Bár biztos nagyon fontos a szülők számára, hogy tisztában legyenek a loot box, az adom, az AFAIK, a BBS, a becsicskít, a biccs, a BsoD, a csapatás, a csati, a crush, a DND, a floodolás, a gucci, a hakkol és a kekszi szavak jelentésével, de az sem kizárt, hogy a gyerekeik időtöltéseinek más aspektusai érdeklik őket.

zsofia2.jpg

Csak pár példa: mi igaz a napjainkban közszájon forgó narratívákból? Tényleg olyan tucatembereket termel a fiatalok mainstream vonala, mint ahogy arról sokat beszélnek? A felmerülő ellentétek és párhuzamos világok a fiatalság és szüleik között determinált állapotok, vagy van megoldás? Az internetes tartalomfogyasztás mennyiben befolyásolja őket? Rajonganak szélsőségesen valamiért, valakiért? Hatással van rájuk a mesterségesen felépített influencer-világ bújtatott marketingje és önmagában ezeknek a véleményvezéreknek a tartalom nélküli tartalma?

Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása, vagy legalább a párbeszéd elindítása tízezer szleng megtanulásánál is eredményesebb lehet. Az NMHH a nevetséges szótára elkészítése helyett sokkal jobban tette volna, ha a generációkról, a generációs konfliktusokról és a fiatalság globális helyzetéről szóló minőségi, de nem túl populáris és a köz számára talán száraz és unalmas tudományos publikációkat „fordít le magyarra”, ami tényeken, felméréseken, kutatásokon, vagyis munkán alapszik.

raczzsofia.PNG

Ez a próbálkozás azért kiválóan megmutatja, hogy a kormányzat még mindig nem tud mit tenni a fiatalok kérdésével, a görcsös trendivé válás pedig annyira kínos, mint amennyire kártékony. A 22 éves Rácz Zsófia fiatalokért felelős helyettes államtitkári kinevezése nem más, mint ötlet nélküli pótcselekvés, ráadásul nagyon úgy tűnik, a hölgy is szleng, hashtagek és emojik használatával gondolja elérni a fiatalokat.

Ettől a társaságtól mi sem áll távolabb, mint a modernitás, ez pedig hatalmas hiba, hiszen előbb vagy utóbb az általuk lenézett ifjú generáció fogja kihúzni alóluk a bársonyszéket.

Fazekas Adrián

Kép: 168 Óra

DIÁKHANG - mi ez?

A Diákhang célja, hogy párbeszédet és új politikai mentalitást kezdeményezzen annak érdekében, hogy folyamatos háborúskodás helyett konstruktív ötletek irányítsák a közvéleményt, düh helyett megfontolás jellemezze a társadalom döntéseit és nem utolsó sorban a fiatalok gondolkodó, magukért kiállni képes generációt képezzenek. Nem lesz könnyű.

E-mail: diakhangblog(kukac)gmail(pont)com

A Fidesz még mindig nem érti a fiatalokat Tovább
Működésben a propaganda

Működésben a propaganda

A párhuzamos valóságok világában és abban a korban, amikor minden elejtett félmondatot is tíz különféle módon értelmeznek az emberek, egészen addig, amíg azzal vagy szélsőségesen egyet tudnak érteni, vagy szélsőségesen nem, különösen érdemes lenne néha a tiszta tényekre hagyatkozni. Éppen ezért, amikor olyan történetekről lehet olvasni újra és újra, hogy a brutális mennyiségű állami pénzen fenntartott, pártpropagandát fújó közmédiában kényes témakörök, tiltólisták és kőkemény cenzúra van, akkor egyszer az életben még ez a két részre szakadt ország is megegyezhetne abban, hogy ez tarthatatlan.

kep1_10.jpg

A közmédia csatornáit nézni azért igazán tanulságos, ha nagy esztétikai élményt nem is tudnak nyújtani a különböző pálinkafesztiválok összefoglalói két migránsos hír között, mert itt mutatkozik meg igazán a rendszer lényege. Orbán Viktor, Magyarország teljhatalmú vezetője nyíltan gondolja úgy, hogy a médiát szükségszerűen a saját szolgálatába kell állítani: jól bevált recept ez, ellenvéleménynek, kritikának helye nincs, az egyetlen fokmérő pedig a lojalitás.

Az alternatív valóságokat építő Habony-művek munkája sikeres volt, a propagandagépezetek rájátszva a társadalom naivitására egy baromi erős fellegvárat építettek ki az elmúlt néhány évben. Ironikus, hogy a politikai korrektség csúcsát, a safe-space-t, vagyis a biztonságos tér elméletét általában a legérzékenyebb liberálisokra szokták rásütni, de jobban megnézve itt sem történik nagyon más: buborékba helyezett, tájékozatlan, becsapható emberek százezreit szolgálja ki Orbán lakájmédiája úgy, hogy a valósággal véletlenül se tudjanak érintkezni.

Balliberális kormányzatok alatt a Fidesz volt kényes a közmédia állapotára és ők követelték a demokráciát, most fordított a helyzet. A politikai elit a látszólagos különbségek ellenére a frázisok puffogtatását illetően azért nagyon egy hajóban evez: ha az „én oldalam” van kormányon, akkor elég annyit mondanom, hogy a közmédia sosem szolgálta eredeti funkcióját a rendszerváltás óta, ha az „ellenség oldala” van hatalmon, akkor még a reklámszünetekben is diktatúrát kiáltok.

kep2_11.jpg

Jó lenne felfogni, hogy az egymásra mutogatással nem oldódik meg a jelenkor problémája, az MTVA ugyanúgy egy modern kori, színes-szagos Pravda marad.

A Politico többek között olyanokról ír, hogy egy köremailben a Greta Thunbergről szóló hírek megírását sem engedték főszerkesztői engedély nélkül, de cenzúra alá esik gyakran az EU és Brüsszel témája is, sőt, az Amnesty International és a Human Rights Watch jogvédő szervezetek említését is megtiltották, erről még a Népszava is értesült korábban. Így látható tehát működésben a propaganda.

Mivel Magyarországon vagyunk, felül kell emelkedni azon, hogy alapvető céljával ellentétesen a közmédia volt az egyik utolsó forrás az elmúlt évtizedekben, amire hivatkozni lehetett. A szomorú inkább az, hogy ilyen történetek tucatjai jelentek meg eddig is és fognak ezután is, mégsem lesz egyetlen erőteljes hang sem a Fidesz oldalán, amelyik kritikával élne emiatt. Pontosan ez az ok, amiért Orbán és a vezetői rétege szélsőjobbos autoriterek és nem polgári konzervatívok. Aki igazi polgár, aki igazi konzervatív, az felszólal és ehhez nem adja a nevét, ez egyértelmű.

kep3_11.jpg

Ez a hír persze itt, ebben az országban csepp a tengerben, talán generál egy kis olvasottságot az erről író lapoknak. Nincs tüntetés, nincs következmény, nincs semmi. A társadalmat szépen lassan a legvállalhatatlanabb dolgok is hidegen hagyják, például az, hogy az adófizetők pénzéből építik a hazugsággépezetet tovább és tovább.

Az MTVA később úgy fogalmazott, ők a BBC szerkesztői és hírszerkesztési alapelveit követik.

A dilivonaton alighanem tényleg nincs megállás. Amíg ellenzékiek és nem kívánatos személyek vannak kitiltva abból a televízióból, ami elvileg mindenkié, amíg a tényekről nem, csak a saját mantrájukról hajlandóak tudósítani és amíg a hatalom véresszájú kiszolgálójaként funkcionálnak és utána képesek arról beszélni, hogy a BBC elveit követik, mindennek pedig közönsége is van, addig butaság azt gondolni, hogy a higgadt, mértéktartó centrumpolitika sikert tud hozni. A népbutításban résztvevőknek csak annyit kívánok, bírják el azt a terhet és morális csődöt, ami ezzel jár, persze a fizetés miatt nem kell aggódniuk, megjön hónap elején.

Fazekas Adrián

Képek: 24.hu, Index, ContextUs

DIÁKHANG - mi ez?

A Diákhang célja, hogy párbeszédet és új politikai mentalitást kezdeményezzen annak érdekében, hogy folyamatos háborúskodás helyett konstruktív ötletek irányítsák a közvéleményt, düh helyett megfontolás jellemezze a társadalom döntéseit és nem utolsó sorban a fiatalok gondolkodó, magukért kiállni képes generációt képezzenek. Nem lesz könnyű.

E-mail: diakhangblog(kukac)gmail(pont)com

Működésben a propaganda Tovább
Az ellenzék legjobb döntése lehet az árnyékparlament

Az ellenzék legjobb döntése lehet az árnyékparlament

Orbán Viktornak és kormányának köszönhetően eljött az idő, hogy Vona Gábor, a Jobbik volt elnöke és Gyurcsány Ferenc egykori miniszterelnök egy platformra kerüljön valamiben: mint néhány nappal ezelőtti megszólalásából kiderült, Vona is egyetért az árnyékországgyűlés létrehozásával, ami a jelenleg ismert gombnyomogatós színjátszó szakkört, vagyis az igazi országgyűlést lenne hivatott felváltani.

Hadházy Ákos, aki a héten ismét akciózott a parlamentben és emiatt Kövér László házelnök kétmillió forintra büntette, szintén úgy nyilatkozott, hogy nincs értelme az ellenzéknek az országgyűlésben maradnia. Most pedig, hogy lassan minden politikai csoportosulás egy-egy volt vagy jelenlegi fontosabb tagja hangot adott annak, hogy érzi, semmi értelme a parlamentben folytatott munkának, felmerül a kérdés, ez lehet-e egy tényleges kivonulás előszele, vagy az ellenzék képviselői egyszerűen csak úgy érezték, közölniük kell, hogy ők is tudják az országgyűlésben folytatott munka feleslegességét?

kep1_9.jpg

Kezdjük a legelején: már 2018-ban nyilvánvalóvá vált, hogy az igazságtalan választási rendszerben, pláne a kétharmad után az ellenzéknek maximum hangzatos felszólalásokra vagy figyelemfelhívó akciókra fog telni, másra aligha. Ez egyrészt következik a botrányosan rossz politikából, amit az Orbánnal szemben álló pártok folytattak április előtt, illetve abból, hogy a Fidesz addig alakítgatta a saját javára a rendszert, hogy az egy 50%-50%-os kormánypárt-többi párt végeredményből kétharmadot hozzon ki számukra.

A Fidesz lényegi működését és konstruktivitását ismerve tudjuk, akkor sem lennének hajlandóak elfogadni ellenzéki tanácsokat és javaslatokat, ha arra maga a Jóisten kérné őket, arról nem is beszélve, hogy bár a jelenleg fennálló, szedett-vedett ellenzékre sok kritikát lehet mondani, az is egyértelmű egyúttal, hogy a kormánypártok egy permanens destruktív magatartást tanúsítottak minden olyan ötlet és ügy felé, ami nem a sajátjuk volt. Ez megbocsáthatatlan, de nem ismeretlen magatartás a rendszerváltás óta kormányra került pártok soraiból. Csak a többség számít, ugye.

Az árnyékparlament az ellenzék egyik legjobb döntése lehet az elmúlt évekből, ha sikerül működőképesen megvalósítani.

kep2_10.jpg

Azok a pártok, amelyek jogosan kapják minden oldalról a kritikát, hogy világnézetük és az általuk fontosnak tartott témák képviselete helyett az összefogás hamis dilemmájáról diskuráltak egy olyan időszakban, amikor már késő volt, lásd. 2018 áprilisi választásokat megelőző viselkedés, most megmutathatják, hogy igen, gondolnak is valamit a világról, nem a kényelmes bársonyszékek és zsíros közbeszerzési szerződések érdeklik őket.

Egy árnyékországgyűlés felállítása jó esetben megszüntetné a Fidesz által kreált bomlasztó légkört és tempót, valamint kiderülne, hogy abban az esetben, ha az ellenzéki pártok egymással vitatkoznának, abból egy értelmesebb, értékesebb eszmecsere tud-e kibontakozni.

Az sem mellékes, hogy a többi párt az országgyűlésben a felszínre kerülő ellentétek ellenére is, nem kevés ideig kénytelen egy hajóban evezni. Ebben mindenkinek megvan a saját maga morális felelőssége és dilemmája, amit már valamilyen formában meghozott, de ez van. Rövidebben fogalmazva, le kell nyelni a békát szavazónak és politikusnak egyaránt, ha változást akar.

kep3_10.jpg

Amíg a valódi országgyűlés nem ad lehetőséget arra, hogy az ellenzék politikusai ütköztessék véleményüket, ezzel az előremutató párbeszédet is megtagadva, úgy egy árnyékparlamentben már magától értetődő és teljesen elfogadható, ha a Jobbik, a DK, vagy az MSZP képviselői nem értenek egyet különböző kérdésekben. Az egyik oldalon a központi utasítás és a főnök szava érvényesül, a másikon vitatkoznak és érveket hoznak fel: egy ilyen típusú megközelítés akár a kampányban is hatásos lehet, és még igaz is.

Vissza kell adni az országgyűlés jelentőségét, a kivonulás pedig, bármennyire is furcsának hathat, az első lépése ennek. Le kell számolni a Fidesz pusztító mentalitásával, nem megengedhető, hogy egy kétségtelenül nagy felhatalmazással kormányzó párt elnyomjon és eltiporjon minden kezdeményezést, ami a „másik oldalról” származik. 2 481 721 ember véleményét nyilvánítják minden olyan alkalommal semmisnek, amikor kioktatással, arroganciával és dölyfösséggel söpörnek le mindent. Hadházy akciói ezekre csak reménytelen válaszlépések.

Az embereket még mindig érdekli a tartalmas politikai vita. Ha ma az országgyűlés élő közvetítését nézi valaki, mégis csak botrányt, színházat és gőgösséget láthat. Az ellenzék mutassa meg, van elég gondolata és tudása ahhoz, hogy a Fidesz nélkül, nyugodt környezetben képes párbeszédet folytatni, ügyeket vinni és tervezni 2022-őt. A cselekvés és a siker a havi fizetést és a performanszokat is kárpótolni tudja.

Fazekas Adrián

Képek: 24.hu, Startlap, Nemzeti Liberális blog

DIÁKHANG - mi ez?

A Diákhang célja, hogy párbeszédet és új politikai mentalitást kezdeményezzen annak érdekében, hogy folyamatos háborúskodás helyett konstruktív ötletek irányítsák a közvéleményt, düh helyett megfontolás jellemezze a társadalom döntéseit és nem utolsó sorban a fiatalok gondolkodó, magukért kiállni képes generációt képezzenek. Nem lesz könnyű.

E-mail: diakhangblog(kukac)gmail(pont)com

Az ellenzék legjobb döntése lehet az árnyékparlament Tovább
Egyszerű ideológiai kioktatás az új Nemzeti alaptanterv

Egyszerű ideológiai kioktatás az új Nemzeti alaptanterv

A nemrég napvilágot látott Nemzeti alaptanterv – NAT – rövid tanulsága az, hogy a kormánypárt láthatóan nem talált olyan oktatókat és szakembereket, akik egy diák és tanár számára is elfogadható, XXI. századi alaptantervet tudtak volna letenni az asztalra, de ami még szomorúbb, hogy minden bizonnyal nem is keresett.

A NAT kritikájának diskurzusa viszont csak abban az esetben érvényes, ha nem arról szól, hogy „fújfidesz”, hanem rávilágít olyan aspektusokra is, amik nem az elkövetkezendő néhány évet fogják meghatározni a diákok számára, mint a most kiadott iránymutatás esetében, hanem már évtizedek óta mérgezik az iskolák, diákok és tanárok lehetőségeit és önmagában a közvélemény minőségét.

A Wass Albert-Kertész Imre vita tulajdonképpen csak egy lecsupaszított változata a Trianon-Holokauszt témakörnek. Nézzünk körül, még mindig itt tartunk. Kormányról kormányra megfigyelhető gyakorlat, hogy az ilyen vagy olyan oldalak által képviselt ilyen vagy olyan ideológiák próbálják meghatározni az aktuális kánont, ezek a kényszeres igazságtevők pedig garantáltan nem potenciált látnak az oktatásban, hanem emberanyagot, politikai hasznot és ideológiai megerősítést.

kep1_8.jpg

Wass Albert propagálása egy sosem legitimált irány felé tett elmozdulást jelent, de ez persze a jelenlegi kultúr- és oktatáspolitikát ismerve nem most kezdődött. Ha a Sorstalanság folyna a csapból is minden irodalomórán, az szintén ezt jelentené. A hangsúly itt a legitimen van: ismeretlen precedens, hogy az úgynevezett szakértők helyett a társadalom és az érintettek bevonásával döntsenek az alapok lehelyezéséről. Ha ez nem így történik, márpedig nincs így, azokban az esetekben fordulhat elő például olyan, hogy úgy csökkentik a kötelező óraszámot, hogy a tananyag közben nő.

Miközben a szerény képességű közvélemény odáig jutott el, hogy megérezte a polgárháború „kellemes” illatát, fegyvereket elő, lövészárkokba bemászni, várják a parancsot, az egyetlen kérdés pedig az, hogy Wass Albert vagy Kertész Imre mellé álljanak, addig alig néhányan veszik észre, hogy a cél itt nem a saját politikai-társadalmi frusztrációjuk levezetése, hanem gyerekek és tinédzserek meghatározó oktatás- és irodalompolitikai problémáinak megoldása.

A háború helyett talán a választás lehetőségét kéne megadni. Észrevenni az egymás mellett elférés szépségét. Ha ez nem tűnik fel az aktuális vezetésnek, azon mégis érdemes lenne elgondolkodni, hogy a Nemzeti alaptantervből kiolvasható mentalitással, a „majd én megmondom!”-hozzáállással pont az irodalom és az olvasás szeretetét veszik el a fiatal generációtól, bár sok esetben ez ki sem alakul a rendszer hibáiból kifolyólag.

kep2_9.jpg

Nem hibáztatható a diák, mert nem tudja, hogy van más lehetősége is a kötelező olvasmányokon kívül, azokon a privilegizált, gyakran unalmas és régimódi műveken, amiket a döntéshozók saját kútfőből kijelöltek. Hogy amit ők kibírhatatlan szenvedésnek gondolnak, annak a másik oldala akár jó és élvezetes is lehet.

Az irodalom és annak oktatása azért egy különösen nehéz pont, mert semmihez nem hasonlíthatóan szubjektív. Nagy hatása van a tanárnak, a kulturális mintáknak, a korai tapasztalatok minőségének, de a rendszer felelőssége sem megkerülhető.

Sajnálatos, hogy továbbra is egy olyan burokban akarják tartani az irodalmat – sok más tantárggyal egyetemben -, amelynek csak egy apró részét mutatják meg. A kimeríthetetlen lehetőségek, új műfajok, stílusok és kortárs alkotások megismerése helyett ebből is rossz értelembe vett politikát csinálnak, egyfajta ideológiai kioktatást. Ha a készítők igazán ismernék a fiatalságokat, azokat az embereket, akiknek többek között ez a tanterv készült, tudhatnák, hogy az erőltetés minden esetben kontraproduktív lesz. Egy jól működő oktatáspolitika modernizálja és liberalizálja a tananyagot, kerítést bont a művek széles skálája között és nem kerítést húz.

kep3_9.jpg

Ha a kormányzatnak igazán fontos lenne az oktatás, egy kollektív, közös döntés által születnének Nemzeti alaptantervek. Mivel az elmúlt években sokszorosan bebizonyosodott, hogy erre nincs akarat, marad a fentről beleszólás, a XX. század problémái és az értelmetlen közéleti háborúk.

Közben pedig elmegy mellettünk a XXI. század.

Fazekas Adrián

Képek: Magyar Hang, InfoStart, Népszava

DIÁKHANG - mi ez?

A Diákhang célja, hogy párbeszédet és új politikai mentalitást kezdeményezzen annak érdekében, hogy folyamatos háborúskodás helyett konstruktív ötletek irányítsák a közvéleményt, düh helyett megfontolás jellemezze a társadalom döntéseit és nem utolsó sorban a fiatalok gondolkodó, magukért kiállni képes generációt képezzenek. Nem lesz könnyű.

E-mail: diakhangblog(kukac)gmail(pont)com

Egyszerű ideológiai kioktatás az új Nemzeti alaptanterv Tovább
Lovasi igazsága

Lovasi igazsága

Megint elérkeztünk egy soha véget nem érőnek tűnő közéleti dilemmához: nagyon komoly probléma, de ugyanakkor elhallgatathatatlan tény, hogy a jelenleg hatalmon levő kormánnyal elégedetlen tömeg egy része fikarcnyit sem különb, ami a megoldásokat és az egymáshoz viszonyulást illeti: azok az emberek ütik-verik most kijelentéséért a szekértábor-logikának köztudottan ellentmondó Lovasi Andrást, a Kispál és a Kiscsillag énekesét, akik felháborodnak, hogy a Fidesz házi újságírói és értelmisége csoportosan vadásznak le velük szemben kritikus ellenzéki figurákat. Borzalmas látni a Fidesz országrombolását, de nehéz úgy különbséget tenni a két részre szakadt politikai csoportok között, hogy ez a fajta mentalitás mindkettőben gyakran feltűnő megoldás.

„Szóval ha a Fidesz minden jelöltje olyan lenne, mint Dézsi Csaba András, akkor én Fidesz-szavazó lennék”.

Lovasi főben járó bűnt követett el, amikor ezt a kijelentését tette. Az interneten olvasható kommentfalak, a kampányokban feltűnő neurotikus, csúnyábban szólva bolond igazságtevők és a maguk körül polgárháborút és véres harcot vizionálók együttesen igazolják, hogy eltérítésük a realitás talajáról sikeres volt. A szekértáborokba lökött, identitást és megerősítést kereső emberek láthatóan még mindig nem értik, hogy ebben az országban tényleg vannak olyanok, akik egy mondatban kritizálják Gyurcsányt és Orbánt, ettől pedig se Soros-bérencek, se büdösnácik nem lesznek. A szelektív hallás viszont bekapcsolódik, amiből egyenes következik, hogy egyszerre lehet Soros-bérenc és büdösnáci is lenne. Ha valami, ez érdem ebben az országban.

kep1_7.jpg

2016 júliusában országos botrány lett belőle, hogy a Quimby Tusványoson mert fellépni. A szisztéma ugyanez volt, sőt, a Quimby esetében még csak a Fidesz valamely jelöltje melletti kiállásról sem volt szó, egyszerűen csak azt csináltak, amihez értettek: zenéltek. A hibát ott követték el, hogy ezt Tusványoson tették.

A megtorlás ugyanolyan könyörtelen volt, senkit nem érdekelt, hogy se Kiss Tibi együttese, se Lovasiék nem arról híresek, hogy bármelyik kormány kiszolgálói lettek volna különösen úgy, hogy végtére is zenészekről van szó.

A különösen szomorú a történetben az, hogy mindez az ellenzéki térfélről érkezik. Azoktól az emberektől, akik elvileg tanultak, vagy legalábbis tanulniuk kellett volna a jelenlegi, minden formájában elrontott rendszer hibáiból és mentalitásának kudarcából. Ezek szerint ez még várat magára.

„Közben szívből gyűlölöm a pártpolitika kicsinyességét, és a szélsőliberális hörgést, ami ugyanannyira meg akarja mondani nekem, hogyan viselkedjek, mint ahogy a szélsőjobbosok meg akarják. Ezek számomra ugyanannyira idegesítőek”.

kep2_8.jpg

Lovasi ezt 2019 júliusában nyilatkozta a 444-nek, de már azelőtt is nyilvánvaló volt, hogy ő nem az a fajta alkotó és művész, akit skatulyákba lehetne rakni. Igenis van pártpolitikai kicsinyesség, van szélsőliberális hörgés és van szélsőjobbos megmondás, ezek a gittegyletek pedig abban nagyon is közösek, hogy nem értik a „táborokból” kimaradt, háborúból nem kérő embereket.

Lovasi állítása egyébként vitatható természetesen, de kétségtelenül igaza van abban, hogy a Fidesz nem a Dézsi Csaba Andrásokhoz hasonló embereket emelte magasba az utóbbi években, személyisége és híre lényegesen többet mondott az embereknek, mint a semmiből elővett MSZP-s önkormányzati képviselő, Pollreisz Balázsé. A győri ellenzéki kampány és a jelenleg ismert összefogás hibáiról már korábban írtam, a lényeg itt az, hogy Lovasi kiállása egy olyan emberre vonatkozott, aki mellett igenis ki lehetett állni 15 év ismeretség után. A rögtönítélő bíróságot ez nyilvánvalóan nem érdekelte.

Ha a politikát, a kultúránkat, a közös életünket annak vonatkozásában éljük le, hogy klikkekbe verődve, a saját biztonságos terünk védelmében töltjük, az bizonyosan nem egy tartalmas élet lesz. Nem lehet elégszer mondani, hogy a másik véleményének meghallgatása, annak elfogadása és a vitaképesség olyan, majdnem közhelyesnek mondható alapvetések, amik mégis hiánycikkeké fejlődtek úgy Magyarországon, mint sok esetben tőlünk nyugatabbra is.

debate.jpg

A kormánytól kár lenne csodát várni, ha rajtuk múlik, a közbeszéd minőségének permanens lejtmenete nem fog megállni. Az első sorban üdvrivalgó, megtévesztett fegyverhordozóik szintén nem a józan gondolkodást képviselik. Elsősorban azokra az emberekre kell alapozni, akik ismerik a jelenlegi állapotok visszásságait, de kimaradnak a szélsőségekből és a gyűlöletkeltésből.

Úgy tűnik, Lovasi példája megmutatta, semmi nem változott a Quimby négy évvel ezelőtti esete óta.

Fazekas Adrián

Képek: 24.hu, One Reason Ireland

DIÁKHANG - mi ez?

A Diákhang célja, hogy párbeszédet és új politikai mentalitást kezdeményezzen annak érdekében, hogy folyamatos háborúskodás helyett konstruktív ötletek irányítsák a közvéleményt, düh helyett megfontolás jellemezze a társadalom döntéseit és nem utolsó sorban a fiatalok gondolkodó, magukért kiállni képes generációt képezzenek. Nem lesz könnyű.

E-mail: diakhangblog(kukac)gmail(pont)com

Lovasi igazsága Tovább
Lehetetlenország

Lehetetlenország

Amikor egy ország polgárainak többsége, de legalább egy jelentős része képes észrevenni azt, hogy pártoktól, emblémáktól, oldalaktól és politikusoktól függetlenül tarthatatlan és zavarba ejtően gyalázatos az, ami az utcán történik, ami a tévében látható, ami az újságban elolvasható, akkor az nem egy különösebben nehéz, de egy igazán nagy dolog. A Niedermüller Péter ellen irányuló tüntetés megmutatta, Magyarország erre bizonyosan nem áll még készen.

Ne érezze senki túlzásnak, ha a magyar belpolitikát egy közepesen jól megrendezett trashrealityhez hasonlítják, hiszen jelen állapotában pont egy ilyen funkciót tölt be annyi különbséggel, hogy amíg egy ilyen reality legnagyobb tétje az, hogy Ágica/Szandika/Zsófika a következő nap is a villában maradhat-e, addig a másik oldalon egy ország sorsáról van szó.

Kezdjük ott, hogy Niedermüller Péter kiváló táptalajt adott a Fidesznek, hogy a szokásosnál is könnyebben, egy számukra viszonylag keserves időszakban tudják újra átvenni az irányítást és kedvük szerint tematizálják a közvéleményt. A DK-s politikus úgy védekezett, ő ideológiákról beszélt, amikor a fehér, heteroszexuális és keresztény embereket „rémisztő képződményeknek” nevezte, de kár is igazán elemezni, amit mondott: elég nyilvánvaló, hogy ebből a kijelentésből sehogy sem lehet jól kijönni.

kep1_6.jpg

A történet humorfaktorát emeli, hogy a DK úgy tesz, mintha a pártjuk vezetőségét többségében nem hétpróbás, „mindent látott” politikusok tennék ki és miközben sokadik alkalommal lökik sikeresen nagyobb fokozatra a Fidesz motorjait, nem értik, hogy a kétértelműségre a politikai ellenfél mindig, minden esetben ugrani fog. Pláne egy olyan ügy során, ahol igazán ugrani se kell, Niedermüller, Erzsébetváros polgármestere maga kínálta fel tálcán a lehetőséget.

Aztán a Fidesz tüntetést szervezett többek között Hollik István és Bayer Zsolt részvételével és tökéletes látleletet adott az egész esemény arról, milyen alávaló, vállalhatatlan szintig képesek a felhergelt szekértáborok eljutni.

A képmutatás magasiskolája, hogy a Fidesz „Állítsuk meg a gyűlöletet!” és „Mondj nemet a gyűlöletre!” molinók mögött szólal fel és beszél arról, nem tűri, hogy bármilyen csoport ellen kirekesztő kijelentések hangozzanak el.

kep2_7.jpg

Ugyan az ügy alighanem pár nap alatt lecseng és az összes ilyen és ehhez hasonló gumicsont sorsára jut, de a tüntetés annyiból hasznos volt, hogy megmutatta, a politika milyen gondosan tett róla, hogy a polgárháborús hangulatba lökött emberek kizárólag a saját sebeik nyalogatásával foglalkozzanak, más sebe pedig akkor se fájjon, ha ránk szakad a háztető.

Niedermüller Péter értelemszerűen megsértette a fehér, heteroszexuális keresztény embereket, még akkor is, ha ez nem állt szándékában. Ezek után mi történt? A fehér, heteroszexuális keresztény emberek botrányos körülmények között toltak egy délutáni-esti duzzogást hangosan viaskodva az ellentüntetőkkel, melegebb éghajlatra küldve a baloldalt, miközben magukkal próbálták elhitetni, legitim az, hogy a gyűlöletkeltés mestere, Goebbels egyik jól sikerült utóda, Bayer Zsolt bárkit is a gyűlölet ellen védelmezzen a beszédében. Egy fehér, heteroszexuális keresztény ember legalább volt annyira őszinte, hogy elmondja a 444 videójában, ő valószínűleg nem lenne itt, ha a megsértett népcsoport történetesen cigány származású lenne.

kep3_8.jpg

Ha nem fehér, heteroszexuális keresztény ember az áldozat, a fehér, heteroszexuális keresztény ember otthon marad. Ami viszont még szomorúbb, hogy ezek a jelzők és tulajdonságok az esetek nagy részében bármelyik másikkal behelyettesíthetőek: a lényeg az, hogy senkit nem érdekel a másik.

Az egész eset pikantériája inkább abban van, hogy amíg egykoron Csengey Dénesek, Solt Otíliák és Rajk Lászlók vettek részt a belpolitika alakításában, addig mára oda jutottunk, hogy a fehér, heteroszexuális keresztények érzik magukat veszélyhelyzetben, Bayer Zsolt a gyűlöletkeltés ellen szólal fel és a munkáját végző újságírót inzultálnak csak azért, mert kellemetlen dolgokat ír a „mieinkről”.

Ide jutottunk.

Fazekas Adrián

Képek: Infostart, 24.hu

DIÁKHANG - mi ez?

A Diákhang célja, hogy párbeszédet és új politikai mentalitást kezdeményezzen annak érdekében, hogy folyamatos háborúskodás helyett konstruktív ötletek irányítsák a közvéleményt, düh helyett megfontolás jellemezze a társadalom döntéseit és nem utolsó sorban a fiatalok gondolkodó, magukért kiállni képes generációt képezzenek. Nem lesz könnyű.

E-mail: diakhangblog(kukac)gmail(pont)com

Lehetetlenország Tovább
Az ellenzék jobban teszi, ha tanul a győri vereségből

Az ellenzék jobban teszi, ha tanul a győri vereségből

Bár Győr egy nagyon speciális helyzetben volt Borkai botránya után, ami talán az elmúlt évtized legnagyobb port kavart politikai ügye volt Magyarországon, de a „bezzegváros” új polgármesterének, Dézsi Csaba Andrásnak a sikere, vagy inkább az ellenzék jelöltjének, Pollreisz Balázsnak a kudarca pár fontos, de keveset hangoztatott állításra azért felhívja a figyelmet az összefogás kapcsán.

A legfontosabb, hogy az ellenzék egy szolid, de határozott leckét kapott, hiszen amíg ők azt gondolták, a pártok közötti összefogás és megállapodás a munka oroszlánrészének az elvégzését jelenti, kiderült, hogy az csupán a nulladik lépés: el lehet hinni, hogy baromi nehéz feladni az évtizedek óta az önkormányzatban ülő és a közigazgatásban dolgozó embereknek, hogy nem övék a terep, de mégsem lehet feltett lábbal csettinteni egyet közvetlenül azután, hogy találtak egy konszenzusos, ismert, mosolygós jelöltet. Miért? Mert még ez sem elég.

kep4.jpg

Tegyük a mérleg egyik részére Márki-Zay Péter, Pikó András és Baranyi Krisztina valamelyikét, a másik részére pedig Pollreisz Balázst és ezzel azt hiszem, mindent el is mondtam. Nem lehet megtenni azt, hogy az úgynevezett tapasztalat és a régóta tartó káderség felülírja olyan emberek megjelenését az ellenzéki politikában, akik nemcsak gondolnak valamit a világról, de ezeket a gondolatokat és a számukra fontos ügyeket a szélesebb közvélemény részére el is tudják juttatni.

Az összefogás tehát nem ér véget a jelölt megtalálásánál, ami felveti az előválasztás lehetőségét is. Mivel láthatóvá vált, hogy nem a győri ellenzék a legerősebb kés a fiókban, az se okoz túlságosan nagy meglepetést senkinek, hogy a valóban szűkös időkeretben nem éltek az előválasztás intézményével, tekintve, hogy november közepéig tárgyalni sem tudtak igazán a témáról, december elején pedig már szavazni kellett volna.

Az előválasztásról tehát a győri eredmény kapcsán nem lehet spekulálni, de elég valószínű, hogy egy nyilvános vitákon, programismertetőkön részt vevő, az eredményt bármilyen esetben elfogadó pártok jelöltjei közelebbi és szorosabb viszonyba kerültek volna a választókhoz, mint a hirtelen kiválasztott Pollreisz Balázs, aki az önkormányzat tagja és a helyi MSZP elnöke, de nem egy túl népszerű politikus azon túl, hogy a kampánya sem szólt igazán semmiről.

kep3_6.jpg

Egy jó kampányt csak jó programra lehet építeni: a program különösen azért fontos, hogy az egymással partnerként működő, különböző világnézetű pártok megmutassák, képesek egy koherens egésszé gyúrni a legkülönfélébb nézetrendszereket és amíg a Fidesz csak annyit mond program gyanánt, hogy „Folytatjuk!”, addig az ellenzék ügyeket tesz le az asztalra és nem a levegőbe beszél. A kampány pedig azért fontos, mert ha mindezen ügyek és gondolatok nem jutnak el az emberekhez az interneten keresztül vagy személyesen, az egyenértékű azzal, mintha az íróasztal fiókjaiban porosodna. Győrben se egy jó kampányt, se egy jó programot nem sikerült csinálni.

Kár lenne azt gondolni a politika világában, hogy Győrtől messze, a hátteret alig ismerve pontosan meg lehet mondani az ellenzéki vereség okait vagy X és Y emberek nyakába lehetne azt varrni. Feltűnő volt például a pártok távolmaradása, jöttek ugyan politikusok kampányolni, ahogy az ilyenkor lenni szokott és facebookon is aktivizálták magukat, de össze nem lehet hasonlítani egy tavaly februári Hódmezővásárhely-kampánnyal. Az ellenzék tudhatná magáról, nincs abban a helyzetben, hogy félvállról vegyen választásokat, még olyanokat se, ahol egyértelmű esélyes a Fidesz, csak azért, hogy a vereséget jobban tudják kommunikálni.

kep2_6.jpg

A Fidesz alighanem könnyebben fog megbecsült orvosokat, sportolókat, tudósokat elővenni, ha civilekről van szó, mint az ellenzék, így legkésőbb jövőre már pontos tervekkel és hiteles jelöltekkel kell rendelkezni a körzetekben, ha a 2022-es választás tényleg valós alternatíva akar lenni a Fidesz leváltására.

Pártkatonákkal, káderekkel, zavarosban halászó „öreg rókákkal”, vagyis az eddigiekkel nem fog menni.

Képek: 24.hu, Magyar Hang, Borsod24

Fazekas Adrián

DIÁKHANG - mi ez?

A Diákhang célja, hogy párbeszédet és új politikai mentalitást kezdeményezzen annak érdekében, hogy folyamatos háborúskodás helyett konstruktív ötletek irányítsák a közvéleményt, düh helyett megfontolás jellemezze a társadalom döntéseit és nem utolsó sorban a fiatalok gondolkodó, magukért kiállni képes generációt képezzenek. Nem lesz könnyű.

E-mail: diakhangblog(kukac)gmail(pont)com

Az ellenzék jobban teszi, ha tanul a győri vereségből Tovább
Tényleg temetni kell a centrumpolitikát?

Tényleg temetni kell a centrumpolitikát?

Több okból sem tűnik időszerűnek a magyar politikai centrummal foglalkozni: egyrészt a Sétáló Budapest kampánya értelemszerűen az önkormányzati választások után véget ért, másrészt Puzsér Róbert, a centrumot megtestesítő karakter közölte, hogy visszatér a kulturális közegbe a politikaiból, harmadrészt pedig érdemes sokadjára is felidézni, hogy a májusi EP-választáson a szavazók 60%-a döntött úgy, hogy a Fidesz-KDNP és a DK valamelyike mellett teszi le a voksát.

Ilyen előzmények után jogos kimondani, hogy az elképzelt centrum ideája Magyarországon Makó és Jeruzsálem esetét juttathatja az ember eszébe, ugyanakkor a Balra át oldalán megjelent cikk Weiler Vilmostól mégis kiváló vitaindító, márpedig ha valós politikai-társadalmi cél, hogy a politikusok ne a szekértáborokba tömörült, botrányt és szappanoperát váró tömegek alapján alakítsák politikájukat, ez esetben akkor is fontos "témában tartani" a centrumot, ha az napjainkban nem foglalkoztat számottevő réteget.

cikk1.jpg

Bár a szerző kritikát fogalmaz meg a szerinte semmit nem képviselő centrummal kapcsolatban, de mégis üdítő látni egy baloldali értelmiségitől, hogy a politikai közösségének tagjaival ellentétben nem vádolja Puzsért fogyatékossággal, nem degradálja a szorongásos betegsége miatt, nem rója fel az ordítozását, ergo nem személyeskedni akar, hanem értelmezi is, amit mond. Ezen értelmezés végén pedig ugyanannyi joga van elküldeni a francba, mint egyetérteni vele, a gond inkább az, hogy neves és diplomás emberek tucatja zárja le úgy a centrumról folyó diskurzust, hogy "Puzsér egy őrült, nem kell vele foglalkozni".

A magyar centrum olyan, amilyen: "kicsit sárga, kicsit savanyú, de legalább a miénk". A szerző megemlíti, hogy a szekértáborok közös elutasításán kívül semmi közös nincs ebben az ideológiailag, világnézetileg teljesen eltérő csoportosulásban. Ha ez így van, az valóban gond, de kezdjük ott, egyáltalán milyen éleslátásra vall, hogy vannak még emberek, akik a gátlástalanul undorító magyarországi belpolitika láttán még cselekedni akarnak és elutasítják a két oldal képviselte polgárháború-mentalitást és "mi kutyánk kölyke"-elvet. Lehet kritizálni a centrumot és beszélni arról, mennyire volt jó ötlet, hogy mindössze egyetlen témára építettek arcot és narratívát a centrumpolitizálásnak, de ugyanakkor dicséret illeti a középen álló civileket, akik megtették és észrevették azt, amire a társadalom túlnyomó többsége nem volt képes. Ha az arány fordított lenne, garantált, hogy egy vitáktól hangos, de jobb országban élnénk.

A Sétáló Budapest sok esetben precedenst teremtett, de messze nem volt hibátlan, az establishment elutasítása mindenesetre egy jó kiindulópont. Egy kiváló zöld és baloldali programmal álltak elő, értékes kampánybeszélgetésekkel, transzparens költségvetéssel. Amíg országgyűlési képviselők hónapos késéssel adják le hibásan a vagyonnyilatkozataikat, addig Puzsérék forintra pontosan elszámoltak mindennel. 100 000 Ft feletti támogatást nem fogadtak el.

cikk2_1.jpg

Ez csak néhány példa a precedensekre. Ez a hozzáállás, ennek a mentalitásnak a mainstream-be kerülése már teremthet identitást és olyan gondolatvilágot, amivel a balos, a jobbos és a liberális is egyet tud érteni. 

A szerző szerint "egyre inkább az az ember érzése, hogy itt valójában a két politikai szekta elutasításán kívül nincs semmi". Weiler csalódott a Puzsér általi centrum termelte értelmiségben, de kár azt gondolni, hogy a középen állás egyedüli és megkérdőjelezhetetlen iránya a puzséri irány. Ők letettek egy kiváló alapot, megmutatták rengeteg embernek, hogy így is lehet, példát adtak, illetve a lehetőséget, hogy az elkövetkezendő években feltűnjenek olyan alulról szerveződő mozgalmak és körök, amik a generációs különbségekből is kifolyólag képesek leszámolni elődeik korrumpált világával. Nem kell visszafordíthatatlanul Puzsérral azonosítani a centrumot.

A hiba, amit a szerző az én értelmezésemben elkövet, az az elhamarkodott ítélkezés. Úgy gondolom, Puzsér zöld víziójában együtt dolgozó, különböző világnézetű emberek választ adtak rá, tudnak-e együtt dolgozni, ha van egy közös ügy, amiben egyetértenek. Pontosan erről van szó: közös ügyeket és célokat kell találni.

cikk3.jpg

A centrum irányának egy év alatt alapot adtak, miközben egy jókorát bemutattak a mainstream politikának, kár lenne ezt temetni.

Képek: Mérce, Azonnali, Magyar Hang

Fazekas Adrián

DIÁKHANG - mi ez?

A Diákhang célja, hogy párbeszédet és új politikai mentalitást kezdeményezzen annak érdekében, hogy folyamatos háborúskodás helyett konstruktív ötletek irányítsák a közvéleményt, düh helyett megfontolás jellemezze a társadalom döntéseit és nem utolsó sorban a fiatalok gondolkodó, magukért kiállni képes generációt képezzenek. Nem lesz könnyű.

E-mail: diakhangblog(kukac)gmail(pont)com

Tényleg temetni kell a centrumpolitikát? Tovább
Mi a probléma Rácz Zsófia kinevezésével?

Mi a probléma Rácz Zsófia kinevezésével?

Nagy politikai vihart kavart az elmúlt pár napban, hogy a 22 éves joghallgató Rácz Zsófia ifjúságpolitikáért és esélyteremtésért felelős helyettes államtitkár lesz azután, hogy a posztot eddig betöltő Illés Boglárkát a Fidelitas elnökévé választották. A jobboldali kurzus egyöntetű hivalkodásba kezdett azután, hogy a többségében kiöregedett kommunista zsarnokok gyülekezetére hasonlító kormánypárti tábor egy fiatal, ENSZ-küldött hölgyet tud felmutatni, a másik oldal pedig konstans zavarodottságban van azután, hogy amíg máskor romantizálva értekeznek a fiatalság bátorságáról, az ifjú generáció közéleti létjogosultságáról és Nagy Blankáról, addig Rácz kinevezése most kritika tárgyát képzi.

Ha túl akarunk emelkedni a szekértáborok egyhangú szólamain, érdemes kihagyni az egész történetből azt, hogy Rácz Zsófia történetesen a jobboldalinak nevezett politikai csoportosulást erősíti. Elfogadható vélemény, ha valaki azért nincs jó véleménnyel az egész történetről, mert már előre úgy látják, hogy nem Rácz és a Fidesz ifjúsági szervezetéből kinőtt hozzá hasonló karrieristák fogják radikálisan megváltoztatni Orbán kudarcokkal teli családpolitikáját, a kettős mérce akkor áll fenn, ha mindezen ellenzékiek arról papolnak, hogy 22 évesen valaki nem lehet államtitkár. 

kep1_5.jpg

De, igenis lehet. Aki azt gondolja, hogy a fiatal kora valakinek szükségszerűen azt is jelenti, hogy nem képes jó munkát végezni helyettes államtitkárként vagy bármilyen pozícióban, az alighanem egyúttal azt is gondolja, hogy egy politikus férfi, 50 körüli, öltönyben jár és már három pártból kilépett.

Márpedig ha a következő évek, évtizedek még mindig a régmúlt narratíváinak jelenben tartásával fognak telni, ember legyen a talpán, akinek elegendő motivációja marad, hogy bármit is tegyen az országáért. 

Rácz Zsófia, de nevezhetjük akár XY-nak is, alkalmatlan, hiszen tapasztalatlan. Így szól a mantra.

Elég lenne egy pillantást vetni az elmúlt harminc év kudarcaira, a sok politikai háttéralkura, aminek a nép itta meg a levét, az uram-bátyám viszonyokat fenntartó vidéki kiskirályokra és máris világossá válna, hogy bizony azoknak az embereknek van nagy tapasztalata a politikában, akik '89-től kezdve módszeresen rombolták le a jogállamot és építettek egy következményektől mentes, a posztkommunista hangulatra folyamatosan rájátszó, kizárólag nyugdíjasoknak politizáló elitet. 

Ha valakinek van tapasztalata, akkor az Orbán Viktor, Gyurcsány Ferenc, Kósa Lajos, Szanyi Tibor, Kövér László, Niedermüller Péter, Szájer József, Horváth Csaba és folytathatnánk a sort. Impozáns listának tűnik? 

kep3_5.jpg

Ők azok az emberek, de kiváltképp Horváth Csaba, ahogy Karácsony fogalmazott, akik tudják, mi az, amiért börtönbe lehet menni. Az automatizált gondolataikhoz ragaszkodnak, tőlük se reformot, se változást nem szabad már várni, egyetlen "erényük", hogy tapasztaltak: három elhazudott, ellopott évtized van mögöttük.

Ezzel szemben itt van egy generáció, amelyik küzd az apátiával és az érdektelenséggel, de jobb napokon mégis megmutatja magát, vagy egy tüntetésen, vagy közösségi akciók keretében. A fiatalság visszafordíthatatlanul jelen van. Nem kell őket heroizálni, nem hősök, nem szakemberek, de egy más világ szele fújja őket a világ körül, sőt, ha az előbb felsorolt úriemberek munkáját nézzük, egy 22 éves ember alkalmatlannak nevezése a korából kifolyólag még bók is lehet. 

Inkább arról lenne érdemes beszélni, hogy Rácz Zsófia kinevezésével egyúttal ismét megmutatkozott, hogy a kormánypártnak mit jelentenek a törvénybe foglalt kikötések. Joghallgatóként diploma nélkül lett helyettes államtitkár a hölgy, miközben a büntetlen előélet mellett másik előírás a diploma megléte. A Fidesz akar valamit, a Fidesz átírja, a Fidesz megcsinálja, ahogy már megszokhattuk, de ennek hangoztatása helyett az ellenzék mégis meghasonul önmagával, amikor Rácz életkorát állítja pellengérre. 

kep2_5.jpg

Nekem sincs szemernyi kétségem se, hogy az Alapjogokért Központban is egykoron dolgozó helyettes államtitkár olyannyira nem fog csodát csinálni, hogyha alkalma lesz rá, már az első munkanapján a narancsos propagandát fogja fújni, ahogy azt tette a kormánypárti médiumokban ezelőtt, de ahogy már említettem, ez a sztori mégsem róla, hanem összességében a fiatal generáció szerepvállalásáról szól. Vajon az ellenzék akkor is az életkorából eredeztethető tapasztalatlanság miatt aggódott volna, ha Nagy Blankáról lenne szó?

Ideje leszámolni a technokrata mítoszokkal és a hagyománnyal, hogy azok a bizonyos zöldfülűek egészen addig várjanak a döntési pozícióba kerüléssel, amíg a hatalomhoz nem aljasodott a személyiségük. Ne várjuk ezt meg, ebben az országban ezerszer nagyobb büszkeség úgynevezett zöldfülűnek lenni, mint úgynevezett tapasztaltnak. 

Képek: Mandiner, Mérce, Index

Fazekas Adrián

DIÁKHANG - mi ez?

A Diákhang célja, hogy párbeszédet és új politikai mentalitást kezdeményezzen annak érdekében, hogy folyamatos háborúskodás helyett konstruktív ötletek irányítsák a közvéleményt, düh helyett megfontolás jellemezze a társadalom döntéseit és nem utolsó sorban a fiatalok gondolkodó, magukért kiállni képes generációt képezzenek. Nem lesz könnyű.

E-mail: diakhangblog(kukac)gmail(pont)com

 

Mi a probléma Rácz Zsófia kinevezésével? Tovább
Gátlástalanul legitimálják az orbáni sportpolitikát

Gátlástalanul legitimálják az orbáni sportpolitikát

A Fidesz működésében egyetlen hibát sem találó, a párt parancsait kérdés és fenntartások nélkül követő, az újságírói etikettet hírből sem ismerő médiaszemélyiségek egytől egyig kikérik maguknak, ha munkájuk során megkapják, hogy propagandisták. Tudjuk jól, ahogy Csoki is mondja az Üvegtigrisben, „önérzet is van a világon”, de Szöllősi György egész pályafutásának summázatát és kifejezetten az elmúlt napokban tett észveszejtő kijelentéseit látva nincs jobb kifejezés, ami őt és talpnyaló, megalkuvó bandáját jellemezhetné. A legújabb megszólalásához Zsóri Dániel Puskás-díjas gólja kellett.

Szöllősi György, a Puskás Akadémia mindenesének és az ahhoz kapcsolódó szánalmas botrányok aktív résztvevőjének sikerült a 18 éves, Nagyváradon született futballista csodaszép góljának elismeréseként adott Puskás-díj után is gyönyörű stadionokról, nemzeti televíziós sportcsatornákról, sikeres edzőkről és a szakma neves képviselőiről beszélnie. Gátlástalan lojalitása Orbán Viktorhoz nem hagyja, hogy a saját maga által főszerkesztett Nemzeti Sportban ne jelentessen meg jegyzetet, amelyben ismét szembemehet a kormánypárti holdudvarnak régóta semmit nem jelentő szóval: a realitással.

kep1_4.jpg

Bizonyára nem érdekli, hogy egész Kelet-Közép-Európában teljes apátia van jelen a stadionokban alig 1/3-os kihasználtsággal és hogy empirikus, szemmel látható tények vannak arra vonatkozólag, hogy a végtelen mennyiségű milliárdok szétosztása sok esetben NBII-es, NBIII-as klubokban milyen felesleges és polgárpukkasztó mutatvány. Az sem foglalkoztathatja, hogy annak a bizonyos magyar mentalitásnak a fennmaradása az általa vizionált sikeres edzők tevékenységének is köszönhető, akik teljes természetességgel beszélnek arról, hogyan vezetnék el a Barcelonát, de sok esetben mégis arról kell diskurálniuk a meccs utáni sajtótájékoztatókon, hogy miért kaptak két gólt a Karancslapujtőtől a magyar kupa első fordulójában. 

Szöllősi munkásságát ismerve hihető, hogy elvakultsága tényleg beleláttatja Zsóri góljába a csodálatos M4 Sportot és a még csodálatosabb stadionokat, a magyar sportújságírás egyik jeles szégyenfoltját viszont vaksága sem menti fel az alól, hogy a sport és a politika undorító háziasításának egyik ideológusa. Nem választja el a kettőt, sőt, büszkén párosítja. Szöllősi bizonyára szokott a tükörbe nézni reggelente, de tipikusan az a propagandista a NER rendszerében, akinek ilyenkor egyetlen kérdés sem jut az eszébe önmagával kapcsolatban. Sőt, minden oka meg is van rá az NS főszerkesztőjeként és a Puskás Intézet igazgatójaként, hogy büszkén hemperegjen abban a töményen korrupt rendszerben, amitől az átlagembernek a gyomra felfordul.

kep2.jpeg

Be kell vallani, Orbán Viktornak nem sok sikertelen projektje van. 2010-es fülkeforradalma után a demokratikus intézményrendszerek lebontásával és függési viszonyok kialakításával mára bebetonozta hatalmát, kirobbanthatatlannak tűnik. Magyarország területi nagysága és piaca ellenére téma vagyunk Európában, Orbán megkérdőjelezhetetlen tényező.

Szöllősi és a hozzá hasonlóak szerepe pont azért ilyen kardinális, mert a futball területén viszont folyamatos pofonokat szenved el. A kormánypártok belpolitikai rovatának nem jelentett nagy megterhelést a tavaly áprilisi választások eredményét kommunikálni, valós siker, 2/3 és minden, amit a Fidesz szeretett volna. Ellenben a sport és a sportsajtó narancsos oldalán megmutatkozik, hogy a rendszer valóban sikeres utánpótlást, külföldre kerülő fiatal játékosokat és versenyképes válogatottat, vagy egy hazug nemzeti giccset szeretne felépíteni, amely világ erkölcstelensége abban mutatkozik meg, hogy a pillanatnyi sikereket évekig témában tartják, a folyamatos kudarcokat viszont leplezni próbálják.

Zsóri Dániel meglőtte az év legszebb gólját. Ehhez nincs közük a románoknak, akik ki akarták sajátítani a győzelmét, se annak, hány férőhellyel, hány büfével, hány takarítóval rendelkező stadionban lőtte a gólt, de még annak se, melyik sportcsatorna közvetítette azt. Szöllősi rendíthetetlenül hangsúlyozza írásában a nemzet összetartását és vizionál bele mindent abba a gólba, amit csak tud, de végeredményében egy ilyen siker alkalmával is csak annyi telik tőle, hogy Orbán sportpolitikáját legitimálja.

Tanulság: ha valaki szép gólt lő, bizonyára még több stadiont kell építeni.

Képek: Csakfoci, 444

Fazekas Adrián

DIÁKHANG - mi ez?

A Diákhang célja, hogy párbeszédet és új politikai mentalitást kezdeményezzen annak érdekében, hogy folyamatos háborúskodás helyett konstruktív ötletek irányítsák a közvéleményt, düh helyett megfontolás jellemezze a társadalom döntéseit és nem utolsó sorban a fiatalok gondolkodó, magukért kiállni képes generációt képezzenek. Nem lesz könnyű.

E-mail: diakhangblog(kukac)gmail(pont)com

Gátlástalanul legitimálják az orbáni sportpolitikát Tovább
süti beállítások módosítása