Orbán Viktornak és kormányának köszönhetően eljött az idő, hogy Vona Gábor, a Jobbik volt elnöke és Gyurcsány Ferenc egykori miniszterelnök egy platformra kerüljön valamiben: mint néhány nappal ezelőtti megszólalásából kiderült, Vona is egyetért az árnyékországgyűlés létrehozásával, ami a jelenleg ismert gombnyomogatós színjátszó szakkört, vagyis az igazi országgyűlést lenne hivatott felváltani.
Hadházy Ákos, aki a héten ismét akciózott a parlamentben és emiatt Kövér László házelnök kétmillió forintra büntette, szintén úgy nyilatkozott, hogy nincs értelme az ellenzéknek az országgyűlésben maradnia. Most pedig, hogy lassan minden politikai csoportosulás egy-egy volt vagy jelenlegi fontosabb tagja hangot adott annak, hogy érzi, semmi értelme a parlamentben folytatott munkának, felmerül a kérdés, ez lehet-e egy tényleges kivonulás előszele, vagy az ellenzék képviselői egyszerűen csak úgy érezték, közölniük kell, hogy ők is tudják az országgyűlésben folytatott munka feleslegességét?
Kezdjük a legelején: már 2018-ban nyilvánvalóvá vált, hogy az igazságtalan választási rendszerben, pláne a kétharmad után az ellenzéknek maximum hangzatos felszólalásokra vagy figyelemfelhívó akciókra fog telni, másra aligha. Ez egyrészt következik a botrányosan rossz politikából, amit az Orbánnal szemben álló pártok folytattak április előtt, illetve abból, hogy a Fidesz addig alakítgatta a saját javára a rendszert, hogy az egy 50%-50%-os kormánypárt-többi párt végeredményből kétharmadot hozzon ki számukra.
A Fidesz lényegi működését és konstruktivitását ismerve tudjuk, akkor sem lennének hajlandóak elfogadni ellenzéki tanácsokat és javaslatokat, ha arra maga a Jóisten kérné őket, arról nem is beszélve, hogy bár a jelenleg fennálló, szedett-vedett ellenzékre sok kritikát lehet mondani, az is egyértelmű egyúttal, hogy a kormánypártok egy permanens destruktív magatartást tanúsítottak minden olyan ötlet és ügy felé, ami nem a sajátjuk volt. Ez megbocsáthatatlan, de nem ismeretlen magatartás a rendszerváltás óta kormányra került pártok soraiból. Csak a többség számít, ugye.
Az árnyékparlament az ellenzék egyik legjobb döntése lehet az elmúlt évekből, ha sikerül működőképesen megvalósítani.
Azok a pártok, amelyek jogosan kapják minden oldalról a kritikát, hogy világnézetük és az általuk fontosnak tartott témák képviselete helyett az összefogás hamis dilemmájáról diskuráltak egy olyan időszakban, amikor már késő volt, lásd. 2018 áprilisi választásokat megelőző viselkedés, most megmutathatják, hogy igen, gondolnak is valamit a világról, nem a kényelmes bársonyszékek és zsíros közbeszerzési szerződések érdeklik őket.
Egy árnyékországgyűlés felállítása jó esetben megszüntetné a Fidesz által kreált bomlasztó légkört és tempót, valamint kiderülne, hogy abban az esetben, ha az ellenzéki pártok egymással vitatkoznának, abból egy értelmesebb, értékesebb eszmecsere tud-e kibontakozni.
Az sem mellékes, hogy a többi párt az országgyűlésben a felszínre kerülő ellentétek ellenére is, nem kevés ideig kénytelen egy hajóban evezni. Ebben mindenkinek megvan a saját maga morális felelőssége és dilemmája, amit már valamilyen formában meghozott, de ez van. Rövidebben fogalmazva, le kell nyelni a békát szavazónak és politikusnak egyaránt, ha változást akar.
Amíg a valódi országgyűlés nem ad lehetőséget arra, hogy az ellenzék politikusai ütköztessék véleményüket, ezzel az előremutató párbeszédet is megtagadva, úgy egy árnyékparlamentben már magától értetődő és teljesen elfogadható, ha a Jobbik, a DK, vagy az MSZP képviselői nem értenek egyet különböző kérdésekben. Az egyik oldalon a központi utasítás és a főnök szava érvényesül, a másikon vitatkoznak és érveket hoznak fel: egy ilyen típusú megközelítés akár a kampányban is hatásos lehet, és még igaz is.
Vissza kell adni az országgyűlés jelentőségét, a kivonulás pedig, bármennyire is furcsának hathat, az első lépése ennek. Le kell számolni a Fidesz pusztító mentalitásával, nem megengedhető, hogy egy kétségtelenül nagy felhatalmazással kormányzó párt elnyomjon és eltiporjon minden kezdeményezést, ami a „másik oldalról” származik. 2 481 721 ember véleményét nyilvánítják minden olyan alkalommal semmisnek, amikor kioktatással, arroganciával és dölyfösséggel söpörnek le mindent. Hadházy akciói ezekre csak reménytelen válaszlépések.
Az embereket még mindig érdekli a tartalmas politikai vita. Ha ma az országgyűlés élő közvetítését nézi valaki, mégis csak botrányt, színházat és gőgösséget láthat. Az ellenzék mutassa meg, van elég gondolata és tudása ahhoz, hogy a Fidesz nélkül, nyugodt környezetben képes párbeszédet folytatni, ügyeket vinni és tervezni 2022-őt. A cselekvés és a siker a havi fizetést és a performanszokat is kárpótolni tudja.
Fazekas Adrián
Képek: 24.hu, Startlap, Nemzeti Liberális blog
DIÁKHANG - mi ez?
A Diákhang célja, hogy párbeszédet és új politikai mentalitást kezdeményezzen annak érdekében, hogy folyamatos háborúskodás helyett konstruktív ötletek irányítsák a közvéleményt, düh helyett megfontolás jellemezze a társadalom döntéseit és nem utolsó sorban a fiatalok gondolkodó, magukért kiállni képes generációt képezzenek. Nem lesz könnyű.
E-mail: diakhangblog(kukac)gmail(pont)com
Az utolsó 100 komment: