Az NMHH, vagyis a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság eddigi működése röviden összefoglalható volt abban, hogy megkapja, szemügyre veszi, majd ezzel a lendülettel el is utasítja azokat a panaszokat, amelyek a Fidesz médiával való visszaéléseivel kapcsolatosak. Most azonban elindították a Gyerek a neten nevű oldalt, sőt, egyúttal azt is gondolták, hogy értenek a fiatalok nyelvén. Mindenki tévedhet.

Ismerős lehet sokak számára az a hatvan feletti, diszkóba járó, örök fiatal agglegény prototípusa, aki a rendszerváltáskor lejárt szövegeivel próbálja lenyűgözni a saját lányánál is fiatalabb csajokat. Hasonló érzés végigböngészni az NMHH által gründolt honlap szlengszótárát is, ami papíron abban nyújt segítséget, hogy a generációs szakadékok által két különböző világot élő szülők megértsék, tulajdonképpen hogyan is értik meg egymást a saját gyerekeik.

Le kell szögezni, hogy az ötlet egyáltalán nem rossz, egy előremutató, progresszív politika alapja, hogy próbálja egymáshoz közelebb hozni és jobban megismertetni azokat a generációkat, amelyek a gyorsuló technológiai fejlődés és a szélsőségesen különböző érdeklődési körök által nem csak elengedték egymás kezét, de kis túlzással alig ismerik a másikat.

Valós probléma, amire az NMHH reflektálni próbált, de annyira mégsem. A gyerek a neten oldalát nézve egyből világossá válik, hogy a szándékot semmiféle kutatás vagy tudás nem követte, ami a Z-generáció ismeretét illeti. Bár magukra, mint a fiatalok digitális szokásainak megértését segítő gyűjteményként hivatkoznak, az általuk készített szlengszótár ostobaságára nem is igazán vannak kifejező szavak.

Igazán káros ismeretterjesztőként, esetleg szakértőként felszólalni olyan esetekben, amikor ez az ismeretterjesztés a teljes dilettantizmust jelenti. Tartalmat adni az ilyen projekteknek elsősorban megfelelő ismeretekkel lehet, hétköznapi példákkal, nem pedig teljesen elrugaszkodott, a hús-vér fiatalok beszédstílusát távolról sem tükröző módon ráijeszteni az éppen eléggé betojt szülőkre. (Gondolom, hogy be vannak tojva, ha rákerestek az NMHH oldalára).

Elég csak a fenti képet megnézni és máris látszik, hogy mennyire nem értik a készítők, hogy az a bizonyos generation gap nem elsődlegesen a szlengek használatától és alig ismert rövidítésektől következtek be, A gyerek a neten egy olyan látszatprojekt, ami nyilvánvalóan nem tud a fennálló probléma gyökeréig eljutni, mert magát a problémát sem érti.

Bár biztos nagyon fontos a szülők számára, hogy tisztában legyenek a loot box, az adom, az AFAIK, a BBS, a becsicskít, a biccs, a BsoD, a csapatás, a csati, a crush, a DND, a floodolás, a gucci, a hakkol és a kekszi szavak jelentésével, de az sem kizárt, hogy a gyerekeik időtöltéseinek más aspektusai érdeklik őket.

Csak pár példa: mi igaz a napjainkban közszájon forgó narratívákból? Tényleg olyan tucatembereket termel a fiatalok mainstream vonala, mint ahogy arról sokat beszélnek? A felmerülő ellentétek és párhuzamos világok a fiatalság és szüleik között determinált állapotok, vagy van megoldás? Az internetes tartalomfogyasztás mennyiben befolyásolja őket? Rajonganak szélsőségesen valamiért, valakiért? Hatással van rájuk a mesterségesen felépített influencer-világ bújtatott marketingje és önmagában ezeknek a véleményvezéreknek a tartalom nélküli tartalma?

Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása, vagy legalább a párbeszéd elindítása tízezer szleng megtanulásánál is eredményesebb lehet. Az NMHH a nevetséges szótára elkészítése helyett sokkal jobban tette volna, ha a generációkról, a generációs konfliktusokról és a fiatalság globális helyzetéről szóló minőségi, de nem túl populáris és a köz számára talán száraz és unalmas tudományos publikációkat „fordít le magyarra”, ami tényeken, felméréseken, kutatásokon, vagyis munkán alapszik.

Ez a próbálkozás azért kiválóan megmutatja, hogy a kormányzat még mindig nem tud mit tenni a fiatalok kérdésével, a görcsös trendivé válás pedig annyira kínos, mint amennyire kártékony. A 22 éves Rácz Zsófia fiatalokért felelős helyettes államtitkári kinevezése nem más, mint ötlet nélküli pótcselekvés, ráadásul nagyon úgy tűnik, a hölgy is szleng, hashtagek és emojik használatával gondolja elérni a fiatalokat.

Ettől a társaságtól mi sem áll távolabb, mint a modernitás, ez pedig hatalmas hiba, hiszen előbb vagy utóbb az általuk lenézett ifjú generáció fogja kihúzni alóluk a bársonyszéket.

Fazekas Adrián

Kép: 168 Óra