Megint elérkeztünk egy soha véget nem érőnek tűnő közéleti dilemmához: nagyon komoly probléma, de ugyanakkor elhallgatathatatlan tény, hogy a jelenleg hatalmon levő kormánnyal elégedetlen tömeg egy része fikarcnyit sem különb, ami a megoldásokat és az egymáshoz viszonyulást illeti: azok az emberek ütik-verik most kijelentéséért a szekértábor-logikának köztudottan ellentmondó Lovasi Andrást, a Kispál és a Kiscsillag énekesét, akik felháborodnak, hogy a Fidesz házi újságírói és értelmisége csoportosan vadásznak le velük szemben kritikus ellenzéki figurákat. Borzalmas látni a Fidesz országrombolását, de nehéz úgy különbséget tenni a két részre szakadt politikai csoportok között, hogy ez a fajta mentalitás mindkettőben gyakran feltűnő megoldás.

„Szóval ha a Fidesz minden jelöltje olyan lenne, mint Dézsi Csaba András, akkor én Fidesz-szavazó lennék”.

Lovasi főben járó bűnt követett el, amikor ezt a kijelentését tette. Az interneten olvasható kommentfalak, a kampányokban feltűnő neurotikus, csúnyábban szólva bolond igazságtevők és a maguk körül polgárháborút és véres harcot vizionálók együttesen igazolják, hogy eltérítésük a realitás talajáról sikeres volt. A szekértáborokba lökött, identitást és megerősítést kereső emberek láthatóan még mindig nem értik, hogy ebben az országban tényleg vannak olyanok, akik egy mondatban kritizálják Gyurcsányt és Orbánt, ettől pedig se Soros-bérencek, se büdösnácik nem lesznek. A szelektív hallás viszont bekapcsolódik, amiből egyenes következik, hogy egyszerre lehet Soros-bérenc és büdösnáci is lenne. Ha valami, ez érdem ebben az országban.

2016 júliusában országos botrány lett belőle, hogy a Quimby Tusványoson mert fellépni. A szisztéma ugyanez volt, sőt, a Quimby esetében még csak a Fidesz valamely jelöltje melletti kiállásról sem volt szó, egyszerűen csak azt csináltak, amihez értettek: zenéltek. A hibát ott követték el, hogy ezt Tusványoson tették.

A megtorlás ugyanolyan könyörtelen volt, senkit nem érdekelt, hogy se Kiss Tibi együttese, se Lovasiék nem arról híresek, hogy bármelyik kormány kiszolgálói lettek volna különösen úgy, hogy végtére is zenészekről van szó.

A különösen szomorú a történetben az, hogy mindez az ellenzéki térfélről érkezik. Azoktól az emberektől, akik elvileg tanultak, vagy legalábbis tanulniuk kellett volna a jelenlegi, minden formájában elrontott rendszer hibáiból és mentalitásának kudarcából. Ezek szerint ez még várat magára.

„Közben szívből gyűlölöm a pártpolitika kicsinyességét, és a szélsőliberális hörgést, ami ugyanannyira meg akarja mondani nekem, hogyan viselkedjek, mint ahogy a szélsőjobbosok meg akarják. Ezek számomra ugyanannyira idegesítőek”.

Lovasi ezt 2019 júliusában nyilatkozta a 444-nek, de már azelőtt is nyilvánvaló volt, hogy ő nem az a fajta alkotó és művész, akit skatulyákba lehetne rakni. Igenis van pártpolitikai kicsinyesség, van szélsőliberális hörgés és van szélsőjobbos megmondás, ezek a gittegyletek pedig abban nagyon is közösek, hogy nem értik a „táborokból” kimaradt, háborúból nem kérő embereket.

Lovasi állítása egyébként vitatható természetesen, de kétségtelenül igaza van abban, hogy a Fidesz nem a Dézsi Csaba Andrásokhoz hasonló embereket emelte magasba az utóbbi években, személyisége és híre lényegesen többet mondott az embereknek, mint a semmiből elővett MSZP-s önkormányzati képviselő, Pollreisz Balázsé. A győri ellenzéki kampány és a jelenleg ismert összefogás hibáiról már korábban írtam, a lényeg itt az, hogy Lovasi kiállása egy olyan emberre vonatkozott, aki mellett igenis ki lehetett állni 15 év ismeretség után. A rögtönítélő bíróságot ez nyilvánvalóan nem érdekelte.

Ha a politikát, a kultúránkat, a közös életünket annak vonatkozásában éljük le, hogy klikkekbe verődve, a saját biztonságos terünk védelmében töltjük, az bizonyosan nem egy tartalmas élet lesz. Nem lehet elégszer mondani, hogy a másik véleményének meghallgatása, annak elfogadása és a vitaképesség olyan, majdnem közhelyesnek mondható alapvetések, amik mégis hiánycikkeké fejlődtek úgy Magyarországon, mint sok esetben tőlünk nyugatabbra is.

A kormánytól kár lenne csodát várni, ha rajtuk múlik, a közbeszéd minőségének permanens lejtmenete nem fog megállni. Az első sorban üdvrivalgó, megtévesztett fegyverhordozóik szintén nem a józan gondolkodást képviselik. Elsősorban azokra az emberekre kell alapozni, akik ismerik a jelenlegi állapotok visszásságait, de kimaradnak a szélsőségekből és a gyűlöletkeltésből.

Úgy tűnik, Lovasi példája megmutatta, semmi nem változott a Quimby négy évvel ezelőtti esete óta.

Fazekas Adrián

Képek: 24.hu, One Reason Ireland