A párhuzamos valóságok világában és abban a korban, amikor minden elejtett félmondatot is tíz különféle módon értelmeznek az emberek, egészen addig, amíg azzal vagy szélsőségesen egyet tudnak érteni, vagy szélsőségesen nem, különösen érdemes lenne néha a tiszta tényekre hagyatkozni. Éppen ezért, amikor olyan történetekről lehet olvasni újra és újra, hogy a brutális mennyiségű állami pénzen fenntartott, pártpropagandát fújó közmédiában kényes témakörök, tiltólisták és kőkemény cenzúra van, akkor egyszer az életben még ez a két részre szakadt ország is megegyezhetne abban, hogy ez tarthatatlan.

A közmédia csatornáit nézni azért igazán tanulságos, ha nagy esztétikai élményt nem is tudnak nyújtani a különböző pálinkafesztiválok összefoglalói két migránsos hír között, mert itt mutatkozik meg igazán a rendszer lényege. Orbán Viktor, Magyarország teljhatalmú vezetője nyíltan gondolja úgy, hogy a médiát szükségszerűen a saját szolgálatába kell állítani: jól bevált recept ez, ellenvéleménynek, kritikának helye nincs, az egyetlen fokmérő pedig a lojalitás.

Az alternatív valóságokat építő Habony-művek munkája sikeres volt, a propagandagépezetek rájátszva a társadalom naivitására egy baromi erős fellegvárat építettek ki az elmúlt néhány évben. Ironikus, hogy a politikai korrektség csúcsát, a safe-space-t, vagyis a biztonságos tér elméletét általában a legérzékenyebb liberálisokra szokták rásütni, de jobban megnézve itt sem történik nagyon más: buborékba helyezett, tájékozatlan, becsapható emberek százezreit szolgálja ki Orbán lakájmédiája úgy, hogy a valósággal véletlenül se tudjanak érintkezni.

Balliberális kormányzatok alatt a Fidesz volt kényes a közmédia állapotára és ők követelték a demokráciát, most fordított a helyzet. A politikai elit a látszólagos különbségek ellenére a frázisok puffogtatását illetően azért nagyon egy hajóban evez: ha az „én oldalam” van kormányon, akkor elég annyit mondanom, hogy a közmédia sosem szolgálta eredeti funkcióját a rendszerváltás óta, ha az „ellenség oldala” van hatalmon, akkor még a reklámszünetekben is diktatúrát kiáltok.

Jó lenne felfogni, hogy az egymásra mutogatással nem oldódik meg a jelenkor problémája, az MTVA ugyanúgy egy modern kori, színes-szagos Pravda marad.

A Politico többek között olyanokról ír, hogy egy köremailben a Greta Thunbergről szóló hírek megírását sem engedték főszerkesztői engedély nélkül, de cenzúra alá esik gyakran az EU és Brüsszel témája is, sőt, az Amnesty International és a Human Rights Watch jogvédő szervezetek említését is megtiltották, erről még a Népszava is értesült korábban. Így látható tehát működésben a propaganda.

Mivel Magyarországon vagyunk, felül kell emelkedni azon, hogy alapvető céljával ellentétesen a közmédia volt az egyik utolsó forrás az elmúlt évtizedekben, amire hivatkozni lehetett. A szomorú inkább az, hogy ilyen történetek tucatjai jelentek meg eddig is és fognak ezután is, mégsem lesz egyetlen erőteljes hang sem a Fidesz oldalán, amelyik kritikával élne emiatt. Pontosan ez az ok, amiért Orbán és a vezetői rétege szélsőjobbos autoriterek és nem polgári konzervatívok. Aki igazi polgár, aki igazi konzervatív, az felszólal és ehhez nem adja a nevét, ez egyértelmű.

Ez a hír persze itt, ebben az országban csepp a tengerben, talán generál egy kis olvasottságot az erről író lapoknak. Nincs tüntetés, nincs következmény, nincs semmi. A társadalmat szépen lassan a legvállalhatatlanabb dolgok is hidegen hagyják, például az, hogy az adófizetők pénzéből építik a hazugsággépezetet tovább és tovább.

Az MTVA később úgy fogalmazott, ők a BBC szerkesztői és hírszerkesztési alapelveit követik.

A dilivonaton alighanem tényleg nincs megállás. Amíg ellenzékiek és nem kívánatos személyek vannak kitiltva abból a televízióból, ami elvileg mindenkié, amíg a tényekről nem, csak a saját mantrájukról hajlandóak tudósítani és amíg a hatalom véresszájú kiszolgálójaként funkcionálnak és utána képesek arról beszélni, hogy a BBC elveit követik, mindennek pedig közönsége is van, addig butaság azt gondolni, hogy a higgadt, mértéktartó centrumpolitika sikert tud hozni. A népbutításban résztvevőknek csak annyit kívánok, bírják el azt a terhet és morális csődöt, ami ezzel jár, persze a fizetés miatt nem kell aggódniuk, megjön hónap elején.

Fazekas Adrián

Képek: 24.hu, Index, ContextUs