Napról napra világosabbá válik, hogy a rövidtávú félmegoldások nem lesznek elegendőek a koronavírus kezelésére, ami a szokásos teendőinket és életünket illeti. Azt is fontos megérteni mindennemű pánikkeltés nélkül, hogy jelen esetben nincs túlzó döntés vagy intézkedés, az iskolák bezárása, a rövidített munkaórák vagy akár a lakhelyelhagyási tilalom is valid lépés volt vagy utóbbi esetében lehet a későbbiekben a kormánytól.

Ebben az írásban szeretném elkerülni a politikát, különösen a pártpolitikát. Ugyan egyértelmű, hogy a válság kezelésében hatalmas szerepet játszik a regnáló kormány szerte a világban, de az is megmutatkozik, nincs az az oktatási vagy egészségügyi rendszer, amely zökkenőmentesen tudna ilyen krízishelyzetekben gond nélkül helytállni. Arról nem is beszélve, hogy a magyar politikai elit olyan problémákra sem találja a megoldást, amelyek harminc éve köztudottak, akkor azt is el tudjuk képzelni, most milyen felkészültség jellemzi a helyzetet.

A vírus okozta felfordulás oktatási részével szeretnék foglalkozni inkább. A digitális oktatás bevezetése az egyetlen opció, amit tenni lehetett és kifejezetten jó látni, hogy a végtelenített központosításban hívő stratégák most hagyják, hogy iskolánként, akár osztályonként eltérő legyen a munkarend. A legtöbb esetben azonban mégis egy cipőben járnak a diákok.

Sajnos egy olyan generációt termelt ki az inkompetens oktatási rendszerünk, aminek döntő többsége szerint a tanulás egy nyűg, végeláthatatlan szenvedés, unalom és felesleg. Ebben nyilván ők nem hibáztathatóak. Soha nem volt számukra alternatíva nyújtva, nem pillanthattak be egy másik világba, ahol a poroszos stílust és tempót elfelejtve egy progresszív, modern oktatási mód zajlik, lásd a legtöbb skandináv ország.

Most viszont akaratlanul, teljesen felkészületlenül csöppennek a közepébe. A digitális oktatás amennyire hasznos és működőképes lehet, annyira szükséges hozzá egy bizonyos gondolkodásmód elsajátítása, amit gyaníthatóan senki nem mondott el a középiskolába járó generációnak: óriási felelősség van most rajtuk, elsősorban saját magukért.

Majdnem felnőttként maguknak kell megszervezni azt az utat, aminek mentén továbbmehetnek. Nem rossz későn kelni, nem rossz hajnalig sorozatot nézni és nyilván a fűszálak számlálása is csábítóbb opció a tanulásnál, de azt is látni szükséges, hogy legyen szó időbeosztásról, az anyag megtanulásáról, a számonkérésről, csak és kizárólag mindenki magára hagyatkozhat. A Skype és a Google Classroom nagyon hasznos, de fizikai jelenlét és azonnali reagálás nélkül mindenkinek egyénileg kell alkalmazkodnia ehhez a rendszerhez és egyáltalán nem biztos, hogy erre mindenki készen áll.

Az érettségi előtt állók egy különösen nehéz helyzetben vannak annak ellenére is, hogy az ingyenes korrepetáció felajánlása és a tételek netes összegyűjtése nagy segítséget nyújthatnak és apró példái, hogy a közösség ereje és a szolidaritás még mindig létezik ebben az országban. Tanfolyamok, nyelvvizsgák halasztásával, az érettségivel kapcsolatos bizonytalansággal, a megfelelő tanulási forma megtalálásával mind szembe kell nézni a diákoknak, olyan lehetőségekkel, amik néhány héttel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűntek.

Egy felejthetetlen próbatételnek tűnik az egész. Fiatalnak, idősnek egyaránt világossá válhat, hogy nincs az a megbízható helyzet, ami egyik pillanatról a másikra ne tudna egy brutális fordulatot venni és nincs az a globális probléma, amitől bárki is a saját biztonságos terébe tudna elbújni.

Közös, kollektív felelősség van a tanárokon, diákokon, orvosokon, karanténban levőkön, betegeken, idősökön, mindenkin. A cipelt súly mérete más, de a teher létezését nem lehet megkérdőjelezni.

Itt az idő, hogy a nyugdíjba készülő, a palatáblás időkhöz szokott tanárok elővegyék az okostelefonjukat vagy odaüljenek a laptop elé. Itt az idő, hogy a diákok megértsék, nem egy végtelen nyári szünetről, hanem egy krízisről van szó, amiben helyt kell állniuk. Itt az idő, hogy a hatalom emberei elfelejtsenek minden belpolitikai polgárháborút, amit a think-tankok kitaláltak és felelősségteljesen, szakemberekkel együtt végezzék a munkájukat. Hála azoknak, akik így tesznek és ha így történik minden fájdalmas veszteséggel együtt, elképzelhető, hogy rengeteg tanulsággal és új ismerettel jövünk ki ebből az egész rémálomból.

Fazekas Adrián

Képek: Hírvilág, Pénzcentrum, Mandiner