Bár tény, hogy a vasalódeszkás tanár videójára adott tankerületi reakció egy az egyben a kádári hagyaték újbóli megjelenését sugallta, ahogy az is, hogy a leszámolásszerű büntetést elviselni kényszerülő nevelő egyből szimpatikussá vált ezzel a húzással, de mégsem ettől volt jó az a videó. Attól volt jó, mert humorosan, ironikusan tudott hozzáállni egy olyan helyzethez, ahol a fásultság és a motiválatlanság a digitális oktatásban nagyon gyakori jelenség volt úgy a diákok, ahogy a tanárok részéről. Ha az én tanárom csinált volna ilyet, talán nem tanulom meg a hátúszás vagy a mellúszás tökéletes lépéseit, de mindenképpen erőt ad ahhoz, hogy a tanév utolsó részében se felejtsem el lefutni a kötelezőt. 

Előzőleg megemlítettem a velünk maradt kádári tempót, de azt is elképzelhetőnek tartom, hogy nem személyesen Kádár akart volna revansot venni, ha az ő idejében egy humorosnak szánt szkeccsben egy tanár egy vasalódeszkán feküdve tanítja a diákjait úszni, hanem ahogy most, egy jelentéktelen csinovnyikja, az az élettelen hivatalnok, aki egyetlen örömét és boldogságát abban leli, ha a nagyfőnöknél is könyörtelenebbül bánik el a valakivel, hátha az majd felfigyel rá. Balázs József, a Hódmezővásárhelyi Tankerületi Központ vezetője hasonlóan tett, ahogy Orbán szokott bizonyos helyzetekben, jutalom helyett azonban lemondásra kényszerült.

Vezsenyi László, az elhíresült makói tanár értelemszerűen nem gondolta, hogy a humorosnak szánt performanszával kitermeli a kora Egerszegi Krisztináit, ahogy azt sem, hogy diákjainak tényleg egy vasalódeszkán kell majd elsajátítaniuk a videóban látottakat. Érthetetlen, hogy miért kellett nyilvános ügyet, sőt, botrányt csinálni egy olyan esetből, amire a természetes reakció alapesetben egy-két elismerő szó és nevetés lett volna. Ugyan Balázs lemondott és az EMMI és túlkapásnak nevezte a történteket, a sztori jócskán hagy maga után tanulságot.

Ami biztos: a hatalom továbbra is odaszúr a "rebelliseknek". Vezsenyi nem akart az lenni és igazából nem is lázadó, hiszen más, kevésbé diktatúraszagú oktatási rendszerekben az ilyen videók természetes velejárói a jó légkör fenntartásának, de Magyarországon ennyi is elég ahhoz, hogy a felső vezetés egyik képviselője felfüggesszen, majd porig alázzon valakit a hivatásában. 

Vezsenyi radikális esete talán azoknak az elhivatott tanároknak szól, akik nem tudják, mennyi fér bele ebbe a rendszerbe. Kiderült, hogy nagyjából semmi. A tanmenettől való eltérés, a humor beengedése a tantermekbe, a poroszos stílus elhagyása alighanem főbenjáró bűnnek számítanak egy olyan helyen, ahol a központi tervezés és a felülről megmondás mentalitása uralkodik. Pontosan tudják, hogy ezeknek a rendszereknek abban a pillanatban van vége, amikor egy-egy közeg társadalma, esetünkben a pedagógustársadalom azt mondja, hogy nem végletekig irányítható bábok és nem kérik olyan emberek instrukcióit, akiknek hatalmi helyzetükből kifolyólag sosem kellett szembenézniük a realitással, a szomorú valósággal. Ez előbb-utóbb elkerülhetetlenül megtörténik, a nyilvános megaláztatás csak olaj a tűzre.

Balázs József lemondásától semmi nem változott, az igazi tragédia ott van, hogy ez a jelentéktelen, megmosolyogtató felvétel a mainstream sajtót tudta uralni, miután a kreativitás utolsó szikráit elüldözni kívánó tankerületi vezető(k) híressé tették azt. Nagyobb nyilvánosságot kapott az ügy, mint rengeteg más iskolai bántalmazásról szóló hír, ami egyszerre mutatja meg az oktatáspolitikusok és a sajtó prioritási hibáit. 

Hatalommal visszaélni, erősködni nagyon megy, ellenben az oktatással kapcsolatos, igazán súlyos és rendszerszintű problémákra megoldást keresni már kevésbé, kezdve a diákterrorizálástól a szegregációig. Minden része szomorú a vasalódeszka-ügynek.

Fazekas Adrián

Képek: NyugatiFény, Vásárhelyi Televízió