Ezer évnek tűnik, de még csak néhány napja, hogy a rohamosan terjedő világjárvány Európába érkezésével hazánkban is rendkívüli, ugyanakkor szükséges korlátozásokat és rendeleteket hoztak. Az ellenzéki megmondóemberek és a lakájmédiában dolgozók most egyaránt zavarban vannak: érzik, hogy nincs helye a politikának, de vagy nem bírják ki, vagy a pártérdek azt utasítja, hogy a józan gondolkodás és a felelős viselkedés helyett a pártpolitika logikája érvényesüljön.

Azokat az időket éljük, amikor megszólal mindenki. Véleményt hallani a közértben, a gyors bevásárlás közti útszakaszon, az interneten, nagyjából minden helyen, ahol az emberek módját találják annak, hogy kifejezzék sérelmüket és problémáikat.

Ezek az egyéni megszólalások viszont eltörpülnek a nagyságrendekkel erőteljesebb felületeken megmutatkozó ideológiába bújtatott kijelentések és manifesztumok mellett. Még ez sem okoz meglepetést, hiszen a XXI. század világában többek között mosdók és torták estek az átideologizálás áldozatául és semmi váratlan nincs abban, hogy a koronavírus is így járt, ahhoz viszont pofa kell, hogy a neoliberális, piacfundamentalista narratíva globális képviselői ezekben az időkben is ugyanúgy hirdessék azt, hogy állam nélkül itt lenne a Kánaán.

Nagyon úgy tűnik, hogy nincs az a krízishelyzet és gazdasági válság, amelyik a laissez-faire felfogás üdvöskéit eltérítené a mantráiktól és még egy világjárvány (!!) sem tudja felhívni a figyelmet naiv, idealista piacfelfogásuk végtelenül káros következményeire.

Minden államnak és az államok minden állampolgárának szembe kell néznie a koronavírussal. Az elején járunk, de már látjuk azoknak a gazdasági-társadalmi folyamatoknak az alapjait, amelyek az elkövetkezendő hónapokban – remélhetőleg „csak” ennyi ideig - gyökerestől felforgatják majd az életünket. Az írástudóknak és a magát kompetensnek gondoló értelmiségnek még nagyobb felelőssége van abban, hogy amit a közvélemény elé kihány magából, annak valóságtartalma és igazsága legyen.

A neoliberális ideológia képviselői itt már bajban vannak. Nyugodtan körülnézhetnek és megállapíthatják, hogy az a radikális piacpártiság és a piac mindenhatóságának képzete most hogyan oldaná meg ezt a válságot, amikor az állami struktúra és azok intézkedései mindennél jobban befolyásolják az adott ország sikerét vagy kudarcát a koronavírus ellen. Azok a multinacionális óriáscégek, amelyeket a „piac védelme” címszó alatt véletlenül sem akarnak korlátozni, jelen pillanatban is azon dolgoznak, hogy minél több profitot és nyereséget tudjanak kisajtolni a pánik okozta helyzetből. Elnyomni a kicsit, szűkíteni a konkurenciát, kartellezni: a neoliberálisok elviekben mindezek ellen vannak, de nem látják, hogy a végcéljuk pont ezeknek kedvezne a legjobban.

A szociális ellátórendszer és védőháló hibáinak megmutatkozásához nincs szükség válságra, elég szemügyre venni a hétköznapi, magyarországi működését. Erre nem egy lapáttal tett rá a mostani helyzet, a fertőzések számának növekedésével pedig a pánikhangulat is egyenes arányosan fokozódik. A piac láthatatlan kezének lenne válasza a tömeges elbocsátásokra? Képes lenne megállítani az elszabadult árakat, megoldani az egyre nagyobb gondot jelentő bevásárlás problémáját úgy, hogy nincs állam? Milyen intézményrendszer lenne az, amelyik felfüggesztené az eddig megkötött hitelek tőke- és kamatfizetési kötelezettségét az év végéig?

A tomboló neolib szegényellenesség könnyű és imponáló megoldást kínál: te, aki szerencsésebb és tehetősebb vagy a világ egy részénél, felejtsd el, hogy léteznek rajtad kívül mások is. Fizess piaci alapon védelmi rendszert a fizikai biztonságodért, fizess piaci alapon biztosítást a pénzügyi biztonságodért, fizess piaci alapon orvost a jóllétedért, a hajléktalanokkal, szegényekkel, elesettekkel meg ne foglalkozz, ők tehetnek arról, hova kerültek. Te túl fogod élni a koronavírust, velük meg majd lesz valami.

Ennek a mentalitásnak a propagálása szégyen és gyalázat.

Fazekas Adrián

Képek: Szeged.hu, AZ Quotes, Femina