Nagy politikai vihart kavart az elmúlt pár napban, hogy a 22 éves joghallgató Rácz Zsófia ifjúságpolitikáért és esélyteremtésért felelős helyettes államtitkár lesz azután, hogy a posztot eddig betöltő Illés Boglárkát a Fidelitas elnökévé választották. A jobboldali kurzus egyöntetű hivalkodásba kezdett azután, hogy a többségében kiöregedett kommunista zsarnokok gyülekezetére hasonlító kormánypárti tábor egy fiatal, ENSZ-küldött hölgyet tud felmutatni, a másik oldal pedig konstans zavarodottságban van azután, hogy amíg máskor romantizálva értekeznek a fiatalság bátorságáról, az ifjú generáció közéleti létjogosultságáról és Nagy Blankáról, addig Rácz kinevezése most kritika tárgyát képzi.
Ha túl akarunk emelkedni a szekértáborok egyhangú szólamain, érdemes kihagyni az egész történetből azt, hogy Rácz Zsófia történetesen a jobboldalinak nevezett politikai csoportosulást erősíti. Elfogadható vélemény, ha valaki azért nincs jó véleménnyel az egész történetről, mert már előre úgy látják, hogy nem Rácz és a Fidesz ifjúsági szervezetéből kinőtt hozzá hasonló karrieristák fogják radikálisan megváltoztatni Orbán kudarcokkal teli családpolitikáját, a kettős mérce akkor áll fenn, ha mindezen ellenzékiek arról papolnak, hogy 22 évesen valaki nem lehet államtitkár.
De, igenis lehet. Aki azt gondolja, hogy a fiatal kora valakinek szükségszerűen azt is jelenti, hogy nem képes jó munkát végezni helyettes államtitkárként vagy bármilyen pozícióban, az alighanem egyúttal azt is gondolja, hogy egy politikus férfi, 50 körüli, öltönyben jár és már három pártból kilépett.
Márpedig ha a következő évek, évtizedek még mindig a régmúlt narratíváinak jelenben tartásával fognak telni, ember legyen a talpán, akinek elegendő motivációja marad, hogy bármit is tegyen az országáért.
Rácz Zsófia, de nevezhetjük akár XY-nak is, alkalmatlan, hiszen tapasztalatlan. Így szól a mantra.
Elég lenne egy pillantást vetni az elmúlt harminc év kudarcaira, a sok politikai háttéralkura, aminek a nép itta meg a levét, az uram-bátyám viszonyokat fenntartó vidéki kiskirályokra és máris világossá válna, hogy bizony azoknak az embereknek van nagy tapasztalata a politikában, akik '89-től kezdve módszeresen rombolták le a jogállamot és építettek egy következményektől mentes, a posztkommunista hangulatra folyamatosan rájátszó, kizárólag nyugdíjasoknak politizáló elitet.
Ha valakinek van tapasztalata, akkor az Orbán Viktor, Gyurcsány Ferenc, Kósa Lajos, Szanyi Tibor, Kövér László, Niedermüller Péter, Szájer József, Horváth Csaba és folytathatnánk a sort. Impozáns listának tűnik?
Ők azok az emberek, de kiváltképp Horváth Csaba, ahogy Karácsony fogalmazott, akik tudják, mi az, amiért börtönbe lehet menni. Az automatizált gondolataikhoz ragaszkodnak, tőlük se reformot, se változást nem szabad már várni, egyetlen "erényük", hogy tapasztaltak: három elhazudott, ellopott évtized van mögöttük.
Ezzel szemben itt van egy generáció, amelyik küzd az apátiával és az érdektelenséggel, de jobb napokon mégis megmutatja magát, vagy egy tüntetésen, vagy közösségi akciók keretében. A fiatalság visszafordíthatatlanul jelen van. Nem kell őket heroizálni, nem hősök, nem szakemberek, de egy más világ szele fújja őket a világ körül, sőt, ha az előbb felsorolt úriemberek munkáját nézzük, egy 22 éves ember alkalmatlannak nevezése a korából kifolyólag még bók is lehet.
Inkább arról lenne érdemes beszélni, hogy Rácz Zsófia kinevezésével egyúttal ismét megmutatkozott, hogy a kormánypártnak mit jelentenek a törvénybe foglalt kikötések. Joghallgatóként diploma nélkül lett helyettes államtitkár a hölgy, miközben a büntetlen előélet mellett másik előírás a diploma megléte. A Fidesz akar valamit, a Fidesz átírja, a Fidesz megcsinálja, ahogy már megszokhattuk, de ennek hangoztatása helyett az ellenzék mégis meghasonul önmagával, amikor Rácz életkorát állítja pellengérre.
Nekem sincs szemernyi kétségem se, hogy az Alapjogokért Központban is egykoron dolgozó helyettes államtitkár olyannyira nem fog csodát csinálni, hogyha alkalma lesz rá, már az első munkanapján a narancsos propagandát fogja fújni, ahogy azt tette a kormánypárti médiumokban ezelőtt, de ahogy már említettem, ez a sztori mégsem róla, hanem összességében a fiatal generáció szerepvállalásáról szól. Vajon az ellenzék akkor is az életkorából eredeztethető tapasztalatlanság miatt aggódott volna, ha Nagy Blankáról lenne szó?
Ideje leszámolni a technokrata mítoszokkal és a hagyománnyal, hogy azok a bizonyos zöldfülűek egészen addig várjanak a döntési pozícióba kerüléssel, amíg a hatalomhoz nem aljasodott a személyiségük. Ne várjuk ezt meg, ebben az országban ezerszer nagyobb büszkeség úgynevezett zöldfülűnek lenni, mint úgynevezett tapasztaltnak.
Képek: Mandiner, Mérce, Index
Fazekas Adrián
DIÁKHANG - mi ez?
A Diákhang célja, hogy párbeszédet és új politikai mentalitást kezdeményezzen annak érdekében, hogy folyamatos háborúskodás helyett konstruktív ötletek irányítsák a közvéleményt, düh helyett megfontolás jellemezze a társadalom döntéseit és nem utolsó sorban a fiatalok gondolkodó, magukért kiállni képes generációt képezzenek. Nem lesz könnyű.
E-mail: diakhangblog(kukac)gmail(pont)com