Még néhány gondolat a Szíjjártó-ügyről.

Szokatlanul nagy visszhangot váltott ki, hogy a magyar külügyminiszter, Szíjjártó Péter a családjával Szíj László tiszakécskei oligarcha luxusjachtján töltötte a nyaralását, miközben a közösségi platformokon a PR-csapata serényen próbált rájátszani arra, hogy úgy állítsa be a politikust, mintha az irodájában intézné kis hazánk ügyes-bajos dolgait. 

Az ügy pillanatok alatt a mainstream magyar sajtó egyeduralkodó híre lett, ahogy ilyenkor lenni szokott, témát szolgáltatott a beszélgetős politikai műsoroknak, a publicistáknak, és alighanem a másnapi címlap problematikája is megoldódott. A Szíjjártó-ügyet azonban alapjaiban érti félre az írástudó értelmiség jelentős része és a társadalom is. 

Bevett, lassan hagyománynak számító közéleti vonulat az, amikor XY ellenzéki párt egy komolyabb kormánypárti korrupciós eset után azonnali LEMONDÁSRA szólítja fel az érintett embereket. Úgy, hogy pontosan tisztában vannak vele, az ég világon semmilyen következménye nem lesz az egész történetnek. 

Okos, többdiplomás, sőt, a politikában jártas figurák sem értik, milyen ostobaság a hagyományos demokratikus keretrendszerek mentén értelmezni a kormánytagok gátlástalan korrupcióját. Magyarország már nem az a hely, ahol komolyabb ingerküszöböt ütne át egy több millió forintos ajándék, amit egy fideszes oligarcha adott egy fideszes külügyminiszternek.

Látszólag tarolnak a hírportálok, a számok pörögnek és természetesen nem is arról van szó, hogy ne kéne beszámolni az ügyről, de mégiscsak álságos kissé, hogy senki nem veszi észre a tényt, hogy nem Írországban, Svédországban vagy Dániában vagyunk, ahol ezeknek a töredéke is egy bukott karriert vonna maga után, hanem abban az országban, ahol egyenesen kisstílű dolog ezen fennakadni.

Az álnaiv értelmiség elkezdett számolni: hogy utazik Szíjjártó a Lady MRD luxusjachton, ha havi kétmillió forintot keres? Spórol? Félretett? Derék dolog! Akik ezen lamentálnak, nyilván egy olyan rendszer képét próbálják az országra vetíteni, ahol a politikusok nem a kormányhoz hű üzletemberek kegyéből hédereznek külföldön, hanem a saját pénzükből, de a cinikus kesergés helyett érdemesebb lenne tanulságokat levonni, illetve nem elvárni, hogy a rendszer ezen kereti között a külügyminiszter ne fogadjon el ilyen utazásokat. 

Úgy tűnik, pont a legvéresszájúbb kormánykritikusok nem értik, hogy a 2022-es váltáshoz nem az ilyen esetek mainstreamben tartására van szükség. Nyilván nagyot ment ez a sztori, luxusjacht, fideszes politikus, oligarcha, van itt minden, amin csámcsoghatnak a DK-s fórumokon meg a bulvárlapokban, de ha az ilyen ügyek lesznek az elkövetkezendő kampány középpontjában, a Fidesznek nincs oka az aggodalomra.

Azt kell elsősorban látni, hogy amíg a határon túli helyeken, nem is olyan messze tőlünk Szíjjártó jachtozása egy orbitális botrány lenne, itt nem több néhány cikknél és kétszáz fb-hozzászólásnál. Tény és való, hogy ezt a helyi értéket Orbán Viktor szabta meg, de ez ellen a kormány leváltásáig semmit sem lehet tenni: jobb, ha alkalmazkodunk. A politikai elit figurái nem gyűlölt gazemberek, hanem irigyelt öltönyösök lettek, az átlagember pedig büszkén mondja azt: igen, ha a helyükben lennék, én is ezt csinálnám, mi baj van ezzel? 

A korrupció és a belterjes ajándékozás leleplezésével tehát a kormánypártok nem sebződnek meg, az ellenzék dühönghet egyet, de ami az igazi cél lenne, hogy a bizonytalanok és a nem-szavazók is elmenjenek, ahhoz ez kevés. Elárulok egy nagy titkot: az emberek tudják, hogy Orbánék lopnak. Ennyit felmutatni 2022-re egyet jelent annak a beismerésével, hogy nincsen közös víziójuk. 

Szíjjártó Péter nyaralása nem más, mint egy kiváltságos gumicsont. Ahogy említettem, nincs arról szó, hogy ne kéne beszámolni róla. Az egyetlen, ami számomra visszás, az az égbekiáltó közfelháborodás, ami ezt övezte. Ha úgy teszünk, mintha Skandináviában lennénk, beismerjük, hogy nem értjük a rendszert. Ha pedig nem értjük, leváltani sem tudjuk egyhamar. 

Fazekas Adrián

Képek: G7, Átlátszó