Az elmúlt napokban megtörtént, hogy a XXI. század politikai kommunikációs csatározásai az állítólagosan az egyik legfontosabb EU-s tisztség személyi kérdéseit, nevezetesen Ursula von der Leyen jelölését is háttérbe tolták: feltűnésével határokon átívelő munka vette kezdetét, hogy a posztokért vívott harcot az ókori gladiátorjátékokhoz hasonló izgalmakkal néző szekértáborokat megnyugtassák, kielégítsék. Kicsiny hazánkban fordulhat elő az is, hogy a Fidesz szavazóit azután, hogy Orbán közölte, alkalmasnak tartja von der Leyent a szerep betöltésére, hiszen keresztény és hétgyerekes, ezzel nyilván automatikusan kompetens a feladatra, egyáltalán nem érdekli, hogy igennel szavazott a melegházasság bevezetésére, kritizálta a magyar kormányt a 2015-ös migránsválság kezelése idején, sőt, még egy szír menekültet is befogadott a házába.
A paradigmákat tehát itthon és külföldön is egyaránt felállították, hogy von der Leyen megkérdőjelezhető miniszteri pályafutása és hirtelen felbukkanása a nemzetközi politikában elfogadható legyen minden oldal számára, még a szocdemek is hajlandóak lennének bizonyos feltételek mellett megszavazni. De persze senkit nem érdekel Manfred Weber megbuktatása, a V4-ek állítólagos szerepe benne, Angela Merkel furcsa remegései és megannyi más dolog, ami a szűk egy-két hétben történt Európában, hiszen még egy szó sem esett arról, hogy Gyurcsány Ferenc és a DK vajon mit gondol erről az egész történetről.
A válasz pedig elég egyszerű: semmit.
Történt, hogy a párt online konzultációt indított arról a szimpatizánsai között, hogy megszavazzák-e az Európai Bizottság élére von der Leyent. Bár a szerteágazó ideológiai háttérrel rendelkező nemzetállamok kormányai is elég komoly dilemmába estek, hogyan "sikerkommunikálják" a hölgy jelöltségét úgy, hogy az sok esetben minden, csak nem siker, biztos voltam benne, hogy Gyurcsány képes lesz valami innovatív megoldást előhúzni a tarsolyából, és láss csodát, ez sikerült is.
Ursula von der Leyen jelölése, illetve annak támogatása vagy ellenzése az Európai Bizottság élére, komoly fejtörést okoz sokaknak. Nekünk is. Ezért sincs még döntés nálunk a DK-ban sem, hogy miként szavazzunk jövő kedden. Folynak a megbeszélések és a viták a DK elnökségében. Ezért miközben mi folytatjuk magunk közt a vitát, online szavazást is indítunk.
(Istenem, végre egy demokratikus alapokon nyugvó párt, nincs egyetértés, vitatkozik az elnökség, megbeszélések vannak és mindazonáltal még a saját szavazóikat is bevonják a döntéshozatalba. Sokat tanulhatna tőlük ez a felcsúti FideSS-vezér...)
A zárójelbe tett DK-s hardcore nagymamaszekció kollektív gondolatai után hadd fejtsem ki egy kicsit bővebben, miért is tartom ordas nagy pofátlanságnak, hogy a DK ehhez vetemedik.
Nagyon úgy tűnik, Gyurcsány Ferenc és társasága nem érti, miről is szól a politika. Kétségtelenül ő volt az, aki miniszterelnökként azt mondta, hogy nem kizárólag kiszolgálni, de formálni is akarja ezt a társadalmat. Ha a személytől és a közegtől elvonatkoztatunk, ez egy olyan mondat, ami helytálló minden miniszterelnök szájából és amire Orbán Viktor 2010 óta még csak kísérletet sem tett, a jó értelemben vett formálásra legalább is semmiképp. De akkor hogy lehet az, hogy Gyurcsány, immár a DK elnökeként, a pártpolitizálás alapjait köpi szembe sok minden mással egyetemben?
Az Olaszországban koalícióban kormányzó 5 Csillag Mozgalom volt az, amelyik az irányvonalát az internetes követőbázisa véleménye és válaszai alapján határozta meg. Bár a DK esetében itt nincs erről szó, miért is kéne a vak gyurcsányizmust a neten meghatározni, de a kérdésfelvetés mechanizmusa mentén felmerül, hogy a párt politikusai egy számonkérést akartak inkább megúszni.
Egy pártnak programot kell hirdetnie, gondolatokat kell eljuttatnia és reformokat kell terveznie. Rá kell világítania, hogy miért jó vagy miért rossz ebben az országban élni. Konstruktív vitákat kell kezdeményeznie. Ha ezek megvannak, semmi akadálya annak, hogy az a párt bejusson a parlamentbe és jelentős támogatottságot szerezzen, hiszen az előbb említett programok és gondolatok által megszólítva érezte magát a társadalom valamennyi része. Ez szöges ellentéte annak, amit a DK és az összes populista párt csinál, akik felteszik a kezüket és önnön politikusi szerepükből kibújva a saját szavazóbázisukra tolják a felelősséget.
A DK miért nem tervez online konzultációt a többi jelöltről, Karácsony Gergely támogatásáról, a Janiczak Dávid mögüli kihátrálásról vagy magáról Orbánról, biztosak benne, hogy kellőképpen szolgálják ki a szavazóikat? Azoknak, akik arra sem képesek, hogy egy ügyről önálló véleményt fogalmazzanak meg, sőt, mindezt rátolják a saját táborukra, akikre később a demokrácia csodájaként lehet mutogatni, enyhén megkérdőjeleződik bárminemű kompetenciájuk, sőt, különbséget sem találok a pártjukat a követőik aktuális véleménye alapján meghatározó populista alakulatoktól.
A kérdés csak az, miért is kéri számon bárki Orbán Viktor rendszerét, ha az egyik legnagyobb magyar ellenzéki párt demokráciához való hozzáállása kimerül abban, hogyha eggyel több szavazójuk támogatja a jelöltet, akkor beállnak mögé, ha eggyel több ellenzi, akkor elutasítják. Ha a politikacsinálásból csak a politikát és a politikusokat vesszük ki, átadva a pallost, pénz és paripát a bölcs társadalomnak, abból jó dolog bizonyosan nem fog kisülni.
Kép: Infostart
DIÁKHANG - mi ez?
A Diákhang célja, hogy párbeszédet és új politikai mentalitást kezdeményezzen annak érdekében, hogy folyamatos háborúskodás helyett konstruktív ötletek irányítsák a közvéleményt, düh helyett megfontolás jellemezze a társadalom döntéseit és nem utolsó sorban a fiatalok gondolkodó, magukért kiállni képes generációt képezzenek. Nem lesz könnyű. Let the fun begin!
E-mail: diakhangblog(kukac)gmail(pont)com