Megadja Gábor egy okos ember, előadó egyetemen, tudományos publikációi vannak, történészként és szociológusként végzett, valamilyen okból kifolyólag azonban mégis szükségét érzi annak, hogy a mérsékletességben egyébként sem hívő szekértábor-mentalitások legszélsőségesebb példáit idézze A klímahisztéria globális szektája című cikkében, figyelve arra, hogy az általa emlegetett szektásodás alatt is jó szorosan fogja a saját szektája kezét.

Kezdetben arról ír, hogy a baloldal elvesztette a bevándorlásról szóló vitát. Ez igaz, sőt, az sem elvitatható, hogy a bevándorláskérdésre a Willkommenskultur-ral válaszolni kívánó európai baloldal milyen sunyi pálfordulást hajtott végre azok után, hogy rájöttek, a migráció hangos támogatásával nem fognak szavazatokat szerezni. Megadja azonban tévesen látja úgy, hogy a klímakatasztrófaként is emlegetett globális felmelegedés a baloldal új nagy ügye lenne, egy olyan dolog, ami a Willkommenskultur után következik és egy másik üggyel ér majd véget. 

Vagy ha így is van, jó lenne megérteni, hogy a klímaváltozás problémájára nem lehet elégszer ráülni és igazából az sem számít, hogy ki ül rá. Kár fogalmi kérdéseken vitatkozni, megkérdőjelezni a katasztrófa szó létjogosultságát, ahogy Megadja teszi, csak mert Al Gore jóslata sem jött be a Napba olvadásról, hiszen ha van téma, amelyben egy oldalakon, politikai álláspontokon túlmutató álláspontot kéne megfogalmazni úgy a politikában, mint társadalmi részről, akkor az pont a klímaváltozás.

A klímakatasztrófa ügyét újságírók, politikusok, bürokraták és politikai aktivisták tolják ész nélkül.

Nagyon úgy tűnik, a kormányhoz közel álló publicisták csak a jelennek élnek.

Nem érdekli őket a múlt, lévén az általuk kiszolgált rezsim működéséből pontosan tudják, hogy bármikor megváltoztathatják azt, kihúzhatnak részeket, mellétoldhatnak párat, ahogy a jövő sem, hiszen a szerző narratívája is csak arról szól, hogy megint hisztikeltés van különböző bürokraták(??) meg újságírók részéről. A habonyi-rogáni médiagépezettől kapott fizetés érezhetően tompíthatja a józan észt, amikor Megadja saját oldalának akar tőkét kovácsolni egy közös ügyből.

De mi lesz akkor, ha a jelenben kapott júdáspénz majd elfogy, a rendszer összeomlik, a globális felmelegedés meg az istennek se akar elmúlni? Megadja Gábor akkor kinek fogja meggyóni, ha meggyónja egyáltalán, hogy többszörösen bukott politikai alakulatokhoz és emberekhez kötötte a világunkat egyik leginkább érintő kérdést, csak mert az a politikai oldal, amelyhez ő is tartozott, ebben volt érdekelt?

A klímahisztéria szektájának ügye nem a környezetvédelemről szól. Ez egy politikai mozgalom(..)

Ez az a szekta, amelyik különböző radikális módszerekkel és figyelemhívásokkal próbál olyan háttérhatalmi érdekeket propagálni, mint a megújuló energiaforrások vagy az energiaadó bevezetése, miközben társadalmi felelősségvállalást és a mentalitás megváltoztatását szorgalmazza rámutatva arra, hogy környezettudatosabb viselkedés nélkül a kényelem oltárán való lubickolás nem sok ideig tart már. Micsoda felháborító, "kívül zöld-belül vörös banda"!

Ha a jobboldali kurzus sérelmezi, hogy a klímaváltozás témáját a baloldal viszi, akkor legyenek szívesek tenni azért, hogy ez ne így legyen. A lehetőség adott, ebben a diskurzusban pedig szélsőségtől szélsőségig mindenkinek helye és legitimációja van. Az ENSZ klímaváltozással foglalkozó testülete, az IPCC szerint 2030-ig van idő arra, hogy csökkentsük az üvegházhatású gázok kibocsátását, de Orbán Viktor a rezsicsökkentését féltve a cseh és lengyel kormányokkal együtt azért megvétózta a 2050-re tervezett uniós klímacélt. Nem számít neki, hogy emberek százmillióinak jelenlegi lakhelye lesz majd élhetetlen, ezzel ismét egy migrációs hullámot elindítva, ahogy az sem, hogy mi fog történni három vagy négy évtized múlva. Ez már nem az ő dolga lesz, gondolhatja.

Egy ritkán tapasztalt konszenzus van az EU tagországai között ezzel a kérdéssel kapcsolatban, ami a nulladik lépés lehetne az alulról szerveződő, kicsi és hangos, de többségében eredménytelen civil szervezetek mellett, hogy a folyamatos halogatásnak megálljt parancsoljunk. Az eddig szintúgy hatástalan nemzetállamok kormányai és az ENSZ a zöldpártok megerősödésével egy új lehetőséget kaptak arra, hogy alapjaiban gondolják át eddigi semmittevésüket és a riogatást most cselekvésre cseréljék. Megadja Gábor annak az embernek a rendszerét védi, amelyik erről a konszenzusról hallani sem akar.

Akkor ki is a hisztérika ebben a történetben?

Képek: Singularity Hub, Acciona