Az előző írásomhoz fűződő hozzászólásokban felvetődött, hogy az általam megfogalmazott követelések egy igazságosabb és jobban működő ország elérésének érdekében tulajdonképpen a „minden szar”-kultúráját követve csak fikázni tud és nem más, mint alternatíva nélküli vagdalkozás. 

A célom leginkább az volt, hogy felhívjam a figyelmet, milyen káros sok minden más tényező mellett az értelmiség évtizedes hallgatása, majd a kisebbik rossznak címkézett politikai közeg mögé beállás, aminek következtében alkalom sem adódott, hogy a társadalom eljusson egy olyan szintre, hogy egymással titkos szövetségben levő pártok kritizálása helyett az egész rendszerrel szemben kritikai megközelítéssel éljenek.

De akkor essen szó a lehetőségekről is, ugyanis Puzsér Róbert, az Állampolgárok a Centrumban Egyesület főpolgármester-jelöltje a középen állás és az elmúlt harminc év teljes elutasításának szimbólumaira építette fel egész kampányát a Sétáló Budapest víziójával egyetemben, a jelenlegi felhozatal egyetlen olyan tagja, akit szigorúan a rendszertől kívül érkezettként kell kezelni.

Ebből a szempontból nézve bármilyen eredménnyel is végződik Budapesten a választás, a 2010 utáni és előtti rendszert egyaránt elutasító, nem túl nagy számú tömeg már nyertesnek érezheti magát. Kis győzelem ez, de a Fidesz-MSZP-nagykoalíció rossz dilemmái mellett üdítően hat, hogy az esélytelenek nyugalmával is, de a szavazólapon találhatóak olyan civilek, akiknek politikai szerepvállalásával esély nyílik arra, hogy a budapesti kerületeket önmaguk között már régóta felosztó posztkomcsi nómenklatúra helyett a lakóhelyükért tenni akaró, tiszta múltú emberek kerülhessenek döntési pozícióba.

Ha a Sétáló Budapestről van szó, érdemes magával a programmal kezdeni: diplomás politológusok és kesergő megmondóemberek közös szomorúsága, hogy a választópolgárok nem programok mentén választanak pártot, ergo semennyire nem érdekli őket, hogy XY párt milyen elképzelések mentén szeretne kormányozni a gazdaságot, szociálpolitikát és ezernyi más területet illetően. Ugyan fenntartom azon véleményemet, hogy a magyar társadalom politikához és döntésekhez való hozzáállása determinálja, hogy a polgári gondolkodás véletlenül se terjedjen el hazánkban, de kár lenne olyanért felelősségre vonni őket, amiben speciel igazuk van.

Az emberek megtanulták, hogy a politikában se a kimondott, se a leírt szónak nincs értéke, hiszen mindennapi jelenség, hogy a liberálisokból másodpercek alatt marxisták, a keresztény-konzervatívokból szélsőjobbosok, a szélsőjobbosokból meg centristák lesznek, egy olyan országban pedig, ahol 2/3-os többséggel ülhet a parlamentben egy párt, amelynek az elmúlt két választáson nem volt egyetlen leírt programpontja se azon kívül, hogy folytatjuk, felesleges a programok létjogosultságáról beszélni.

Ebbe a közegbe kell Puzsér Róbert és csapata ahhoz, hogy hitelesnek és megvalósíthatónak vázolják fel abban a 154 oldalban a Budapesttel kapcsolatos elképzeléseiket, aminek létrejöttében a főpolgármester-jelölt szerint hetven mérnök, urbanista és közgazdász vett részt. Butaság lenne letagadni: összeszedett, innovatív és XXI. századi munkát tettek le az asztalra fityiszt mutatva mindkét oldalnak, azoknak, akik korlátlan hatalmuknál fogva képtelenek az érdemi kommunikációra és természetes élőhelyük a sorosozós-migránsozós-ellenzékizős tengely valamelyike, és azoknak is, akik mindezen hatalomra csak vágynak, gondolatok, célok és a hitelesség apró darabkája nélkül.

A kiló nem százat jelent blog részletesen írt a kezdeményezésről, amire Puzsér a szokásos módján reagált, valamint felmerült annak a kérdése, hogy a Sétáló Budapest tényleg többet érdemel-e Puzsér Róbertnél, ezt pedig bármennyire is furcsa boncolgatni egy olyan esetben, ahol a projekt és a projekt elsődleges megálmodója ennyire szimbiózisban van, de mégis jogos.

A válasz egyszerre igen és nem. Egyrészt Puzsér elérte azt, ami Magyarországon a komplett globkrit-zöld közösségnek nem sikerült, nevezetesen az, hogy a mainstream közbeszédbe importálják a zöld témákat, másrészt viszont személyének és habitusának radikális elutasítottsága - „az állandóan ordibáló, őrülten artikuláló, mindenen problémázó Puzsér” - nem hagyja, hogy programpontjai a közeljövőben ténylegesen megvalósulhassanak, amik persze papíron is nagyon jól néznek ki, de azt kenhetjük a hajunkra, ha még 5-10-15-20 évet kell várni egy olyan - esélyes - jelöltre, aki tényleg foglalkozik a programban felvázolt problémákkal. Elvitathatatlan Puzsér szerepe ebben a projektben, illetve annak legitim tartalma, emellett nagyon is fontos, hogy részt vegyen benne, de mérföldekkel sikeresebb lehetne már az októberi választásokon a Sétáló Budapest, ha Puzsér markáns jelenléte mellett felépítettek volna egy jóval elfogadottabb civil szakembert. (Mivel Puzsér bejelentette, hogy amennyiben az előválasztás győztese Kerpel-Fronius lesz, úgy megfontolja a visszalépést, látszik, hogy nem ragaszkodott a jelöltséghez, de megosztó személyisége rengeteg esetben hátráltatja a folyamatokat, ezt pedig kötelessége a benne dolgozóknak akkor is számba venni, ha a Sétáló Budapest víziója Puzsér Róbert nevéhez kötődik).

A Fidesz Berki Krisztián elindításával érzésem szerint sikeresen hozta egy platformra az emberek szemében a publicistát és a herevasalót. Pedig ami azt illeti, nagyobb különbség nem is lehetne köztük. Puzsér ordibál, megszállottja pár marginális témának, sokszor hülyeséget beszél, de az egyetlen ember, akiről igazán elhihető, hogy semmi pénzért nem adná el magát. Hogy amit kimond a száján, legyen az egy égbekiáltó baromság vagy egy tény, azt igazán komolyan gondolja és nincs a kampánycsapatában egy tucat think-tank és kommunikációs szakemberek garmadája, hogy az első adandó alkalommal leállítsák, amikor olyan dolgokról beszél, amiről 2019-ben egy főpolgármester-jelöltnek esélyei érdekében egész egyszerűen nem illik beszélnie. Berki Krisztián ezzel szemben egy köztörvényes bűnöző, a neoliberális celebkultúra hazai apostola. 

A Sétáló Budapest víziója most októberben bizonyosan nem fog nyerni, azonban a hónapok alatt elérte, hogy a rá adott X jóval többet jelentsen egy egyszerű protestszavazatnál. Formabontó megjelenése és innovatív gondolatai imponálóak, ha a szar és a húgy között kell választani, jelenlegi esélytelensége miatt viszont az egész éves munka csak akkor ér valamit, ha mindennek lesz folytatása és a civilek belépése a közügyekbe előbb vagy utóbb, de a morálisan teljesen lejáratódott politikai elit bukását fogja jelenti. A felelősség óriási.

Képek: Azonnali, Ez a tuti, Lokál

Fazekas Adrián