A Fidesz működésében egyetlen hibát sem találó, a párt parancsait kérdés és fenntartások nélkül követő, az újságírói etikettet hírből sem ismerő médiaszemélyiségek egytől egyig kikérik maguknak, ha munkájuk során megkapják, hogy propagandisták. Tudjuk jól, ahogy Csoki is mondja az Üvegtigrisben, „önérzet is van a világon”, de Szöllősi György egész pályafutásának summázatát és kifejezetten az elmúlt napokban tett észveszejtő kijelentéseit látva nincs jobb kifejezés, ami őt és talpnyaló, megalkuvó bandáját jellemezhetné. A legújabb megszólalásához Zsóri Dániel Puskás-díjas gólja kellett.
Szöllősi György, a Puskás Akadémia mindenesének és az ahhoz kapcsolódó szánalmas botrányok aktív résztvevőjének sikerült a 18 éves, Nagyváradon született futballista csodaszép góljának elismeréseként adott Puskás-díj után is gyönyörű stadionokról, nemzeti televíziós sportcsatornákról, sikeres edzőkről és a szakma neves képviselőiről beszélnie. Gátlástalan lojalitása Orbán Viktorhoz nem hagyja, hogy a saját maga által főszerkesztett Nemzeti Sportban ne jelentessen meg jegyzetet, amelyben ismét szembemehet a kormánypárti holdudvarnak régóta semmit nem jelentő szóval: a realitással.
Bizonyára nem érdekli, hogy egész Kelet-Közép-Európában teljes apátia van jelen a stadionokban alig 1/3-os kihasználtsággal és hogy empirikus, szemmel látható tények vannak arra vonatkozólag, hogy a végtelen mennyiségű milliárdok szétosztása sok esetben NBII-es, NBIII-as klubokban milyen felesleges és polgárpukkasztó mutatvány. Az sem foglalkoztathatja, hogy annak a bizonyos magyar mentalitásnak a fennmaradása az általa vizionált sikeres edzők tevékenységének is köszönhető, akik teljes természetességgel beszélnek arról, hogyan vezetnék el a Barcelonát, de sok esetben mégis arról kell diskurálniuk a meccs utáni sajtótájékoztatókon, hogy miért kaptak két gólt a Karancslapujtőtől a magyar kupa első fordulójában.
Szöllősi munkásságát ismerve hihető, hogy elvakultsága tényleg beleláttatja Zsóri góljába a csodálatos M4 Sportot és a még csodálatosabb stadionokat, a magyar sportújságírás egyik jeles szégyenfoltját viszont vaksága sem menti fel az alól, hogy a sport és a politika undorító háziasításának egyik ideológusa. Nem választja el a kettőt, sőt, büszkén párosítja. Szöllősi bizonyára szokott a tükörbe nézni reggelente, de tipikusan az a propagandista a NER rendszerében, akinek ilyenkor egyetlen kérdés sem jut az eszébe önmagával kapcsolatban. Sőt, minden oka meg is van rá az NS főszerkesztőjeként és a Puskás Intézet igazgatójaként, hogy büszkén hemperegjen abban a töményen korrupt rendszerben, amitől az átlagembernek a gyomra felfordul.
Be kell vallani, Orbán Viktornak nem sok sikertelen projektje van. 2010-es fülkeforradalma után a demokratikus intézményrendszerek lebontásával és függési viszonyok kialakításával mára bebetonozta hatalmát, kirobbanthatatlannak tűnik. Magyarország területi nagysága és piaca ellenére téma vagyunk Európában, Orbán megkérdőjelezhetetlen tényező.
Szöllősi és a hozzá hasonlóak szerepe pont azért ilyen kardinális, mert a futball területén viszont folyamatos pofonokat szenved el. A kormánypártok belpolitikai rovatának nem jelentett nagy megterhelést a tavaly áprilisi választások eredményét kommunikálni, valós siker, 2/3 és minden, amit a Fidesz szeretett volna. Ellenben a sport és a sportsajtó narancsos oldalán megmutatkozik, hogy a rendszer valóban sikeres utánpótlást, külföldre kerülő fiatal játékosokat és versenyképes válogatottat, vagy egy hazug nemzeti giccset szeretne felépíteni, amely világ erkölcstelensége abban mutatkozik meg, hogy a pillanatnyi sikereket évekig témában tartják, a folyamatos kudarcokat viszont leplezni próbálják.
Zsóri Dániel meglőtte az év legszebb gólját. Ehhez nincs közük a románoknak, akik ki akarták sajátítani a győzelmét, se annak, hány férőhellyel, hány büfével, hány takarítóval rendelkező stadionban lőtte a gólt, de még annak se, melyik sportcsatorna közvetítette azt. Szöllősi rendíthetetlenül hangsúlyozza írásában a nemzet összetartását és vizionál bele mindent abba a gólba, amit csak tud, de végeredményében egy ilyen siker alkalmával is csak annyi telik tőle, hogy Orbán sportpolitikáját legitimálja.
Tanulság: ha valaki szép gólt lő, bizonyára még több stadiont kell építeni.
Képek: Csakfoci, 444
Fazekas Adrián
DIÁKHANG - mi ez?
A Diákhang célja, hogy párbeszédet és új politikai mentalitást kezdeményezzen annak érdekében, hogy folyamatos háborúskodás helyett konstruktív ötletek irányítsák a közvéleményt, düh helyett megfontolás jellemezze a társadalom döntéseit és nem utolsó sorban a fiatalok gondolkodó, magukért kiállni képes generációt képezzenek. Nem lesz könnyű.
E-mail: diakhangblog(kukac)gmail(pont)com